Nem lehet a társadalomban mozogni és működni úgy, hogy közben nem játszol szerepeket?

Szerintem nem, mert ez az emberi természet része. Meg kell találni a saját középutadat, amit önmagadnak még el tudsz viselni, vonatkozik ez a saját viselkedésedre, vagy a veled kapcsolatba kerülő emberek viselkedésére.

Sokszor az ember nagyon sok mindenkit elküldene a büdös francba, de vagy érzelmileg, vagy emberileg, vagy anyagilag függ tőle.

Akkor is lehetsz önmagad, ha szerepeket játszol.

Nyilván nem ugyanazt az arcodat fogod mutatni mint főnök, apa, eladó, beosztott, tanuló, barát, szerető, stb.

De ez nem azt jelenti, hogy ezekben a szerepekben meg kell játszanod magad. Lehetsz ugyanaz a személy, csak a tálalás más.

Ellenpélda: baromi szigorú, kegyetlen, kimért főnök vs. gondoskodó, engedékeny, vajszívű apa. És vannak olyanok, akik ezt képesek összeegyeztetni, és ilyen szerepeket eljátszani.

Vajon melyik az igazi énjük?

De mi az, hogy normális viselkedés? Persze, vannak normák, amiket be kell tartani, mert büntetés jár érte (pl. ne ölj, ne lopj, stb).

Viszont neked lehet normális, hogy káromkodva beszélsz, mert ezt szoktad meg és ilyen közegben nőttél fel (csak példa), nálam viszont kiveri a biztosítékot. Akkor most melyik a normális?