Valaki egyetert a vilagnezetemmel?

Azt gondolom, hogyha így érzed, akkor így kell lennie, és igazad van: te érzed mit szeretsz-tudsz-akarsz tenni. A gyerek felelősséggel jár, de az, hogy nem szeretnél gyereket, nem jelenti azt, hogy nem lennél felelősségteljes valaki. Nagyon hasonlóan gondolkodom én is, csak én okkal, és férfiként. Attól, hogy nincs az embernek családja, attól még tud, lehet teljes életet élnie.

Szóval nyugi, nem kell követni a csordát, ha így jobb:).

Vagyis csak azért nem akarsz gyereket, családot, férjet, mert rossz példát láttál magad előtt, és anyukádat sajnáltad?

Gondolod minden férfi egyforma?

Vannak olyan kapcsolatok is, ahol a nő irányít, és bármily meglepő, ez a gyakoribb.

Bár az ilyen irányítósdi mögött nem kicsi pszichológiai probléma áll, akik erre hajlamosak, és nem ismerik fel a hátulütőit, az jobb, ha inkább egyedül tengeti az életét tovább.

Nem kell ennyire kategorikusan elutasítani. 11 évesen sokmindent máshogy gondoltál, 31 évesen is sokmindent máshogy fogsz látni.

A magány miatt ne aggódj, az időseknek is vannak barátaik.

Nem értek egyet vele, méghozzá azért, mert te a szüleid rossz házasságával azonosítod magát a gyerekvállalást. Ami így hibás következtetés. Lehet attól még jó és kiegyensúlyozott párkapcsolatod, hogy nem lesz gyereked. És annak ellenére is lehet boldog párkapcsolatod, hogy a szüleidé nem az. És nem kell hogy ez korlátozzon a vágyaid megélésében.

Egyébként én sem akarok gyereket, de nem a szüleim miatt.

Mindenkinek más életútja van, az pedig, hogy szeretnél-e családot vagy sem, olyan szinten személyes döntés, hogy mások véleménye egyáltalán nem számít.

Amúgy én is így gondolkodom kb. Pár évvel vagyok idősebb nálad, és nem vonz a tipikus családmodell, ahol minimum 3 ember munkáját kéne végeznem.

Nem vagy egyedül, ne félj. Manapság szinte senki sem akar gyereket, mert az elköteleződéssel, lemondással jár. Aki "akar", az meg mindenféle mondvacsinált kibúvóra hivatkozva nem vállalja be. Előbb lakás kell, előbb kocsi, előbb toronyóra aranylánccal, aztán meg jaj, már kiöregedtem belőle. Még a saját csemetéimnél is ezt látom! Stabil párkapcsolatban élnek évek óta, lakásuk, egzisztenciájuk, mondhatni, mindenük megvan. Ha úgy adódna, még mi is rendelkezésre állnánk, tudnánk vigyázni a gyerkőcre. De csak halogatják, mintha isten tudja, mekkora tragédia lenne.

Ezt szeretem a természetben. Ott minden megy a maga útján, felnőtt egyedeket nem kell büfiztetni, mint az emberi társadalomban.