Hogy lépjek túl ezen?

Mivel elég csendes gyerek voltam, vagyok, nem sok barátom volt. 5 éve gimi elején lettem jóba egy lánnyal. Azthittem legjobb barátok vagyunk. Nekem mondta el először, hogy a lányokat is szereti, és én tökre elfogadtam, meg boldog voltam, hogy megosztja velem. Mindig kiálltam mellette, meghallgattam, ha problémája volt, segítettem neki akármikor kellett. Mindig meghívtam kajálni, mert ő a szüleitől nem kapott zsebpénzt. Szóval mondhatni mindent megtettem neki, amit csak lehetett. Mégis, bejött kb fél éve, még a suliba, egy 3. Személy, és elkezdett hanyagolni. Sose írt rám. Mindig én irtam. Programokra, vagy csak együtt kajálásra nemet mondott mindig, ellentétben, ugyan akkor a másik személlyel állandóan elment mindenhova. Aztán jött ez a karantén márciusba, és annyit se beszéltünk. Majd le érettségiztünk, és teljesen eltűnt. De mondjuk instán láttam, hogy a másik csajjal ment nyaralni.

Tökéletesen egyedül hagyott. A családomon kívül igazából senkim sincs, és fogalmam sinca hogy tudnám 'ujraindítani' az életem, mert érettségi óta, anyámon, és a tesvéreimen kívül senkivel se beszéltem :/