Normális ez a helyzet?

Van egy barátnőm, mindketten anyukák vagyunk. En egyedul nevelem a gyerekeket, neki párja van, es egy gyereke.

Egy ideje folyamatosan csak a parkapcsolati problemait mondogatja. Ezzel nem is lenne baj, de napi kb 15-17 oraban írja le ugyan azokat a dolgokat, es mar az intim reszekre is kitert a kapcsolatukban. Kényelmetlenül érzem magam. Nem az a bajom, hogy leírja. Hanem hogy tényleg mindig ugyan azokat és egész nap irkal. Nem szeretnék vele bunko lenni, nagyon szeretem őt, régóta vagyunk barátok. De azt a kevés eletkedvemet is ami van, elszivja. En szeretek anya lenni, imadom a 3 gyerekenet, tőle viszont folyton azt hallgatom h mennyire utal anya lenni stb. Es nagyon rosszul érzem magam emiatt. Folyton szapulja, csúnyán beszél vele.

A másik problémám, hogy ha én írom neki ha pl nekem van problemam, figyelmen kívül hagyja, nem reagál. Írja tovább a magáét. Nem sokat panaszkodom, mert nem szeretek, de ha nem birom es leirom, az sem erdekli. Olyan mintha lelkiszemetesnek hasznalna engem. Most is beszelgetek egy pasival, aki tetszik, kuldtem neki h miket írt a pasi ( teljesen normális beszélgetés) és arra se reagal pedig tanacsot is kértem már. De semmi. Minden nap találkozni akar, nyilván nem szóltunk mert en nem érek rá.

Heti 2-3x találkozunk akkor sétálunk, kajálunk vagy ilyesmi es abban az időben (kb 4-5 ora) vegig, folyamatosan elmondja ugyan azokat amiket leír. De kiabál, hogy mindenki hallja. Es nem hagy szóhoz sem jutni. Viszont ha véleményt mondok, az se érdekli.

Mit tennének a helyemben? Kezd nagyon elegem lenni. Szeretem őt, de mar nem birom ezt.