Veled is volt ilyen? Ha igen, megosztanád a tapasztalatod, hogy hogyan lettél túl rajta?

A sznobok között te nem vagy sznob, ez alapján elképzelhető, hogy van még az adott közegben más is, aki szintén nem sznob, azaz találhatsz olyan társat ott közöttük, aki szintén csak "túl akar élni" - ehhez érdemes "nyitott szemmel járni". :)

Miért utálod magad egyébként? Mi lenne, ha nem azokra helyeznéd a fókuszt, akikhez negatívan viszonyulsz?

Az iskolaváltás opció? Jobb lenne egy olyan iskolai közeg, ahová odatartozónak érzed magad, és nem idegenként mozogsz. Mert a "túlélés" számodra problémás emberek között évekig nem egy jó perspektíva. Mit gondolsz erről?

Ha a váltás nem jön szóba, a közeg pedig problémás, akkor érdeklődésed alapján próbálj magadhoz hasonló(aka)t találni, akivel, akikkel jól érzed magad.

A baráti társaság akikkel még általánosban nagyon jóban vagy, egy idő után elmúlik. Ezt már többször tapasztaltam sulis éveim során. Ne aggódj, találsz még igaz barátokat és nem fogod egyedül érezni magad. Viszont legyél mindekivel barátságos és nyílt és hidd el hogy valakit majd találsz.

Én mivel más országban élek ezért más volt az iskola rendszer és nem 4-5 évet kellett egy adott osztállyal töltenem hanem 2-2 évet külön, így nem mélyedtek el külön baráti kapcsolatok úgy igazán, de azért voltak emberek akikre számíthattam és ők is ugyan úgy rám. A lényeg tényleg csak az hogy kedves legyél mindenkivel, én legalábbis úgy éltem túl, és mégis voltak olyan emberek akikkel nem jöttem ki de mégis megoldottuk és rendesen kezeltük a dolgokat mivel hogy egy projekten kellett azokkal dolgoznom, nem is egyszer.

Amugy otven evesen elmondhatom, hogy ezek a megszakadt fonalak nalam tiz, husz, sot csaknem harminc ev szunet utan ujraszovodtek, aztan esetleg megint veget ertek.

Nem eroltetnem, ami a jelenben nem megy, de a jovoben meg kerulhettek egymashoz ujra kozel. Jelenleg az a kiut, hogy uj baratsagok, ismeretsegek szulessenek.

Én pont fordított szituban voltam. Tele volt a közép suli olyanokkal, akik úm. messze laktak a bekötő úttól. Csupa lány, egy fiú, pocsék morál, rengetegen lemorzsolódtak 4.-re. 17-en érettségiztünk.... Szánalmas osztály volt. Én próbáltam beilleszkedni, de valamiért engem mindenhol kissé kinéztek. Gyakran csesztettek, nem tom, lehet fura gyerek voltam, vagy csak az introvertáltságom miatt néztek boxzsáknak. Fiúzni is későn kezdtem, míg a sok libának már 9.-ben fogamzásgátló kellett, már ha nem felejtették el beszedni. Első 2 évben csak hárman mentek el szülni. No comment. Engem rögtön leszbinek tituláltak. Nem sok barátnőm volt. Nem passzolt a stílusunk. Egy-két emberrel kerültem közelebbi kapcsolatba. Aztán érettségi után kiderült, hogy ők se voltak barátok...

Aztán suli után 5-6. év egy másik iskolában, mert nem tudtam magammal mit kezdeni. Ott normálisabbak voltak, de ott se sikerült tartós barátságokat kihoznom. Akik ottani középből mentek tovább, azok klikkesedtek, nem nagyon nyitottak az újak felé, de azért valahova odacsapódtam félig meddig.

Lényeg a lényeg, hogy középben és utána lévő suliban is egy-egy emberrel kerültem szoros barátságba, akikről kiedrült, hogy mégse annyira a barátom. Mint te az általános iskolás barátaiddal.

Én csak azt tudom mondani, hogy az én időmben még nem volt net, de ha manapság annyira se veszik a fáradságot, hogy rád írjanak fb-on vagy valahol a régi barátok, akkor nem volt barátság, csak pillanatnyi "egy csónakban evezünk, akkor szórakoztassuk el egymást" felállás. Az új suliban, ha ennyire sznobok, akkor velük barátkozni nem kell. Nem a te stílusod. Én a helyedben keresnék neten hasonló érdeklődésű csoportokat és ott kötnék barátságokat. Te ebben könnyebb helyzetben vagy, mint mondtam, az én időmben ilyenek nem voltak sajnos.

Lesz-e jobb? Attól függ te hogyan állsz hozzá. Érettségi után még bármi jöhet. Új suli, munkahely, ahol szövődhetnek barátságok, vagy érdek kapcsolatok. Én már elengedtem ezt a barátság dolgot, tudatosan senkit nem hívok barátnak, nem is vágyom rá, nem kell több csalódás. Emberek vannak az életemben, akikkel összesodort az élet.

Egy biztos, férfiakkal jobb barátkozni, ők kevésbé keverik a xart, tartósabb is a kapcsolatom velük, mint nőkkel, akikkel csak rossz tapasztalatom van.

Fogadd meg az ő taktikájukat. Ők nem érzelegnek egy haverságban, őket a közös érdeklődés tartja egyben, a nők meg folyton csak "gondolkodnak",, áskálódnak, irigykednek.