Jogos, hogy ha hirtelen elhunyt a legjobb barátom, akkor a szüleim azt mondják, hogy ne vergődjek, ne hisztizzek, ne is beszéljek róla, felejtsem szépen, csendben el?

A szüleid nem normálisak, hogy ilyet mondanak és ilyen könyörtelenek. Igenis meg kell gyászolni őt, ami egy hosszabb folyamat.

Nem. Sajnos sok szülő él abban a tévképzetben,hogy ha neki egyszer is szarul ment valami,onnantól joga van elbagatellizálni mások gondját. Képesek évtizedeken keresztül a saját sebeiket nyalogatni és szinte személyes sértésnek veszik,ha másnak is van problémája. Anyósomékkal élünk együtt,minden nap tapasztaljuk,hogy mennyire érzéketlenek,ha történik velünk valami. Nyugi,amúgy nem ez a normális hozzáállás.

Hát nálunk is nagyjából ugyanaz a szöveg,mint nálad. Mi csak ne nyavalyogjunk,mert nekik szarabb vagy ugyanolyan szar volt,mi még nem értük el azt a kort,hogy panaszkodjunk,nekünk a fáradtság fogalmát se kellene ismernünk (mondják ezt úgy,hogy több tartós betegségem van nekem is és a férjemnek is). Remélem,én nem leszek az a szülő,aki nem foglalkozik a gyereke problémáival,mert még akkor is a saját sebeit nyalogatja.