Vajon lehetséges még számomra az, hogy barátokat szerezzek?

Költözés nem old meg semmit,nem menekülhetsz saját magad elől.

Én próbáltam úgy mond el menni itthonról,több héten keresztül távol voltam külföldön több helyen is (munka) de egyszerűen rá jöttem hogy saját maga elől menekülök.

Végezz önismeretet.

Tegyél rendet saját magadba,zárd le a régi sérelmeket örökre.

Hová valósi vagy?

Szia,kérdező én is Nógrád vagyok.🙂

Hány éves vagy hogy így érzel?

Kicsit pontosabban merre laksz?

Milyen nemű vagy?

Én is kb hasonló helyzetbe vagyok. (huszonéves, 0 barát, antiszoc, demotivált) Mindig nehezen barátkoztam és nehezen érdeklődtem mások iránt.)

Ami érdekelne, hogy van e értelme barátokat szerezni egyáltalán. Vagy hogy tényleg létezik e a felnőttek között is barátság. (Olyan régóta nincs semmi féle barátom, hogy elfeljetettem milyen volt + Akivel jóban vagyok azokkal is csak a felszínen és inkább a kölcsönös kihasználásról szól az egész.) Az ember átlagosan huszonéves kora elején kezdi megízlelni a felnőtt életet (gimi utána munka, több felelősség,stb, stb) szal lehet, hogy ez a "baráttalanság" is csak egy ezzel járó tényező. Az ember ilyenkor jön rá, hogy a fiatal korában megtanult barátság definíciója másképp hangzik a felnőttek világában. Talán ennyi volt a szórakozásból és innentől már csak az érdekbarátságok, vagy munkahelyi, egyetemi felszínes ismeretségek maradnak. És ennyi, ez egy dolog amit el kell fogadni. De én sem vagyok okosabb, csak egy feltételezésem ami remélem nem igaz. Minden cáfolásnak örülök.

20/L