Az én hibám, hogy elmúlóban van egy barátság? (többi lent)

Jött a csapatunkba egy lány, senki nem szólt nagyon hozzá ezért felkaroltam. Ezután nagyon jóban lettünk, volt hogy ott maradt amíg dobtam és megvárt, volt hogy együtt hengereztunk és beszélgettünk. Megvárt engem, mindig és én is őt együtt mentünk haza, sokszor, elkísértem őt a házukig, mert beszélgettünk és szerettem volna minél többet vele lenni.

Elmondtunk egymásnak olyan dolgokat amiket senki más nem tudod.

Azt még hozzá tenném, hogy nagyon figyeltem rá sokszor olyankor is féltettem mikor tudtam, hogy nem lesz baja, hogy nem fog butaságot csinálni, ezt egyszer meg is említette, de hozzá tette, hogy aranyos hogy mindere így reagálok.

Aztán igazából most nincs semmi. Nem is nagyon beszélünk, nem is nagyon ír vissza, nem várjuk meg egymást edzések után, nem marad ott velem, nem megyünk együtt haza, nem nevetünk, szinte nem is nézünk egymásra. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj, hogy csináltam e valamit, haragszik e, de mindig azt mondja, hogy nincs semmi.

Nem tudom mit csináljak vagy miért van ez.

De azt mondta nem fog ott hagyni, és nem fog elhagyni, de most mégsem beszélünk, azt mondta nem kell ettől félnem.

Lehet hogy én reagálom túl az egészet? Lehet hogy igazából tényleg semmi baja csak sok vagyok neki? Vagy ennyire elviselhetetlen vagyok? Vagy csak rájött, hogy nem akar velem barátkozni? Lehet, hogy úgy bántom őt, hogy észre sem veszem? Vagy igazából én ignorálom őt, csak nem tűnik fel? Vagy csak nem bírja elviselni a hangulatingadozásaim, vagy nem úgy reagálok le bizonyos dolgokat mint kéne?

Nem tudom vele megbeszélni, hiszen ha rákérdezek azt mondja semmi.