Adnátok tanácsot az egyik barátommal kapcsolatban? (többi lent!!)

Szóval nem tudom hogy mit tegyek, mivel már nem akarok a barátja lenni egyáltalán... de kezdem az elejéről. Szóval általános iskola 1.osztályától kezdve barátok voltunk, ő volt az első sulis barátom (oviban volt más is ofc, így értettem.). 2.-tól 4.-ig eléggé elhanyagoltam, de neki is volt egy legjobb barátja és nekem is. Aztán jött a felső, és mivel az adott suli közössége és tanári karja nem volt a legjobb, így elmentünk egy másik suliba (neki nem sikerült a felvételije, és mindenképpen el akart menni valahova máshova). Jómagam eléggé extrovertráltnak vallanám magam (vele ellentétben), de így is nehezen ment a beilleszkedés. Így csak mi voltunk egymásnak amíg lettek barátaink. Alapvetően könnyen síratható volt ami eléggé felcs3szt3 az idegeimet. Minden eggyes kicsi dolgon elsírta magát. Viszont sose veszekedtem vele úgy igazán. Féltem hogy miattam fog majd sírni azt meg nem akartam soha de soha (én fiú vagyok amugy ő meg lány). Már akkor idegesített kicsit. Aztán végül sikerült összehaverkodnom három emberkével akinek a következőben legyen a neve Krisztián és Emma. Amikor összebarátkoztam velük akkor ő nem volt iskolában. Legyen neki most a neve mondjuk Dorina. Aztán amikor visszajött akkor folyton rajtam és rajtuk logótt. Ami végülis érthető, hisz én voltam az egyetlen akit ismert de akkor is zavart már kicsit. Aztán egyre több barátom lett, és 7. elejére egy crushom is a másik osztályból. Legyen a neve a lánynak Adrienn. Menthetetlenül beleestem viszont mindig ott volt Dorina mint harmadik kerék. Egyszer elakartam hívni randira Adriennt “logás” névvel amibe bele is egyezett volna, de aztán felbukkant Dorina így ez meg nem történté vállt. Dorina elkezdett egyfolytában rajtam logni, és viccelődni alapvetően sértő dolgokkal rám nézve. Nem vagyok az a sértődékeny, de bennem volt a tudat hogyha ugyan azokkal a szavakkal ajándékoztam volna meg sírva hisztizett volna (igen, 7.-ben, lassan 14évesen akkoriban). Aztán elkezdte a többi, annyira nem fontos de azért jó barátaimat nyilvánosan megszégyeníteni “viccnek” nevezve, miközben rettentő sértőek voltak ezek a “viccek”. Egyszer elkezdtünk ilyen kicsi kővekkel dobálozni poénból a haverjaimmal, majd ő is becsatlakozott. Direkt arcra célzott, aztán amikor haverom megbosszulta sírva rohant el. Egyszerűen egész 7.-ben gyülőltem, de nem szabadott összevesznem vele, mivel nem akartam megsíratni és mert az én, és az ő annya öri-barik voltak és sokszor egymás annya hozta el a másik gyerekét.. Az meg már a másik hogy ő mindent elmondott az anyjának természetesen olyan szempontból amelyből ő az áldozat. Aztán jött a karantén, úgy 9.évvégén. Azalatt egy szörnyen hosszú depressziós időszakon ütött be, és komoly önértékelési problémáim voltak, mentálhigénés szakemberhez jártam úgy 2 hónapig. Akkor már rég nem érdekelt Adrienn, és mindenért magamat hibáztattam. Utána elkezdödőtt a 10., itt már jobb volt a helyzetem Dorinával. Valamennyire megkomolyodott, de azért nem annyira hogy igen. Akkor mondta hogy ő igazából bi, és tetszik neki Adrienn. Nekem semmi bajom nincs az LMBTQ+-al, de egyszerűen elfogott az érzés hogy ő ezt trendből csinálja. Ki akart tűnni a tömegből, mai kifejezéssel “pick me girl”-nek nevezném. Akkor nem tudom miért, de megprobáltam neki segíteni vele összejönni. Hát nem nagyon jött össze. Adrienn nem tudta kezelni az ilyeneket és akaratlanul is jeleket adott neki amivel Dorina nagyobb önbizalommal probálkozott. Adrienn 100%-ig hetero, és mostanra már utálja Dorinát, de Dorina még mindig azt hiszi van esélye. Ugye egy olyan suliba járunk ahol nem kellett felvételi és általános + gimi. Most ott tartunk hogy 10.-esek vagyunk és Dorina elakar menni egy jobb gimibe. 9.-be már az én szememből kicsit kedvesebb volt így jóbb barátom. De most, 10.-ben karantén van és az egyetlen amivel rám tud írni az hogy mi van vele. Nem mintha hiányolnék egy “hogy vagy?” “mizu?” üzenetet de komolyan már csakis magáról tud beszélni. Konkrétan szülinapomon még fel se tudott köszönteni üziben se…

Szerintetek mit tegyek? Tartsam vele kapcsolatot? Megbeszéljem vele? Nem akarom elveszíteni, de annyira bánt a viselkedése…