Normális ez? Féltékenykedek a rokonom miatt?

Tavaly nyáron láttam életemben először a másodunokatesómat mikor hazaköltöztek külföldről. Nem tudok rá rokonként tekinteni, mert egy helyes pasi. Persze sose mondtam neki, nem vagyok egy perverz, meg az ilyen kapcsolatok, vonzódások híve, de mit tehetek, férfit látok benne. 19 voltam mikor először láttam, ő meg 22.

Márciusban voltunk kirádulni a balatonnál és jött egy barátnőm is. Ott ők elég jól összemelegedtek és azóta folyamatos kontaktban vannak, a barátnőm folyton írja, meg mutogatja miket beszélnek. Majdnem biztosra mondom, hogy össze fognak jönni. És ez böki a csőrömet. Próbálom tudatosítani magamban, hogy rokonom, de nem megy. Másfelől meg hozzá nem tudnék érni ez a tudat miatt. De akkor is nagyon zavar, hogy a barátnőmme ilyen bensőséges viszonya lett.

Mit csináljak? Nem akarom szétbarmolni őket, de ez így nekem nagyon szarul esik.

Arra is gondoltam, hogy lehet csak az hiányzik, hogy nekem is udvaroljon így valaki. De nem! Van jelentkező, csak egyszerűen nem fog meg egy se.