Velem lehet a baj, vagy a társasággal?

Nincs túl sok barátom, viszont akikkel tartom a kapcsolatot, velük egyáltalán nem érzem jól magam. Ha társaságba kerülök, vagy találkozom velük (külön-külön) akkor viszonylag elég pörgős vagyok, ők viszont pont ellenkezőleg. Én vagyok az az ember, aki imádja, ha kint lehet, ők viszont kizárólag addig tartózkodnak kint, amíg elszaladnak ide-oda. Ha filmet nézünk, ők már szinte az elején alszanak, és ebből adódóan, ha náluk alszom, akkor sosem tudok mit kezdeni magammal, mert kilenckor lefeküdni otthon is letudok. Ha megbeszéljük, hogy megiszunk valamit, vagy játszunk egy játékot, mindig hamar abbahagyják, mert nincs kedvük, vagy fáradtak. Én pedig olyan emberekre vágyom, akikkel lehet szórakozni, akik életvidámak és hajnalban is vevők akár egy városnézésre, sétálásra, beszélgetésre, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy lehet csak én tolom túl, és az a normális, amit ők csinálnak.