Nem hisznek bennem a barátaim. Miért jó nekik, hogy szándékosan lehúzzák az önbizalmamat?

Néhány hónapja elvesztettem a munkámat és elég nehezen találtam másikat, ami fura, mert előtte azt hallottam mindenhol, hogy "manapság csak az nem dolgozik, aki nem akar". Végül találtam, de fele annyit fizet, mint az előző hely illetve a munkakörülmények is rosszabbak. Emiatt úgy döntöttünk a párommal, hogy elköltözünk, mert már egyébként is fontolgattuk, hogy pesten talán jobb az élet, mint Debrecenben. Ő se igazán szereti a munkahelyét és a szakmájával aránylag könnyű elhelyezkedni (hegesztő), házunk még nincs, az albérlet árak meg nagyjából egyformák, így logikusnak is tűnik. Erre a barátaink folyamatosan próbálnak lebeszélni, beszólogatnak és kb.kiröhögnek, hogy milyen világmegváltó ötleteink vannak. A héten voltam 2 interjún is, az egyik szerintem nagyon jól sikerült és helyileg is jó helyen lenne a munkahely, de még nem jeleztek vissza. Két nagyon jó barátnőm is azzal jött, hogy biztos nem sikerült meg, hogy ha itt alig találtam új munkát hogyan akarok 200km-mel arrébb elhelyezkedni. Mióta megtudták, hogy költözni szeretnénk folyton leszólnak meg kioktatnak, hogy erre "pazaroljuk" az időnket. Kicsit elszomorít és a költözésünk oka a rossz munkalehetőségek mellett az, hogy ilyen barátaink vannak itt.

Szerintem ez egy gyakori jelenség az embereknél, de nem értem mi a jó nekik ebben? Persze, ha vitatkozunk emiatt mindig azt mondják, hogy jót akarnak, de én nem így érzem.

24/L