Miért van az, hogy eddig sosem barátkoztak velem és amint közeledtek felém ellököm őket magamtól?

Velem is hasonló a helyzet. Felszínes kapcsoaltaim vannak, ezért nem sok mindent adok ki magamról, de ha empatikusab ember jön, hajlamos vagyok megnyílni túlsgosan is és már kergettem el így embert.

Ez olyan mintha magam ellen harcolnék, közben nem erről van szó, csak nincs egy kontrol abban, hogy kiadjam a dolgaimat, gyűlnek, gyűlnek... kb olyan mint amikor elmész wcre pedig nem kell nagyon és mégis vagy 2 percig pisilsz, valahogy bennem is így van ez, nem érzem a szükségét a kapcsolatoknak, de ahogy jön egy empatikusabb ember, már elrentettem.

Konkrétan már olyan is volt, hogy alig ismertem magamra, utólag nagyon szégyellem.

Most is érzem, hogy ki akar valami törni belőlem. Anyumkám beteg, a dokik mondták, hogy nem fog sokáig élni és én figyelek rá, hogy sokat beszéljek vele, sokszor mondjam, hogy szeressem, mindig nézem, hogy hol tudok neki segíteni, de persze megvan bennem az, hogy elegondolok, hogy mi van ha már például a karácsonyt nem is töltjük együtt vagy nézem vagy hallom hogy fájdalma van és szomorú leszek és ezeket a gondolatokat nem mondhatom el neki, mert neki most a pozitív energiára van szüksége. Persze azért panaszkodok neki ökörségekről is, hogy természetesen hasson mellé a pozotív amit kap. :) De a lényeg, hogy érzem ahogy gyűlik bennem és jó lenne egy ismerősömmel erről beszélgetni, hogy csak kiadjam magambül ezeket de ez már egy komolyabb téma és egoizmus lenne a részemről másra rárakni.

És ettől félek hogy majd egyszer mégis valakire rápakolom.

Aminap írtak ketten is nekem, hogy mi újság, régi ismerőseim. Az egyiknek csak írtam pár random mondatot, tehát nem terheltem le. Viszont a másiknak elmeséltem mit mondtak az orvosok. Szerencsére csak ennyit mondtam, de ezt is nagyon bánom, mert céltalanul mondtam, mert pont egy rossz pillanatomban voltam. Ha lehetne visszaszívnám. Szóval ha már valakinek ezt elmondtam, könnyen lehet hogy másra meg rá fogom okádni az egészmindent ami bennem van.

Amúgy ezért is jó a GYK, itt midnent leírok, ami csak az eszembe jut és utána meg tök csöndes tudok lenni a valóéletben. :)

Azt reagálta, hogy sajnálja, de félek, hogy nagyon leterheltem. Nem mutatta a jelét annak hogy megijesztettem volna, de ha belegondolok, hogy számított valami semmitmondó válaszra és egy ilyen súlyú dolgot kapott cserébe, szégyellem magam.

Mindegy, nem akarom a kérdezőről elterelni a figyelmet, a 2. válaszomat se kellett volna ilyen ömlengősre megírnom, de ezért jó ez a fórum, így anonim nem annyira ciki ilyennek lennem, anonim elereszthetem magam. :D

4-es, Ne szégyelld, hogy az ismerősöd kérdésére a valóságot válaszoltad, aki kérdést tesz fel, az ki van téve annak, hogy válaszolnak neki. És mivel az élet nem mindig jó, hát nem biztos, hogy jót. Ha nem tudna a helyzetről, akkor meg az lenne a furcsa.

Amiatt se legyen bűntudatod, hogy belemásztál más kérdésébe, a kérdező legalább megtapasztalja, hogy nincs egyedül a problémájával.

6, nagyon szépen köszönöm Neked is a választ!!!!!

Nagyon sokat jelent nekem az amit te és a hármas írtatok!