Hogyan tudnék nem foglalkozni velük?

Szóval nincsenek barátaim. De nem ugy értem, hogy igazi nincs, hanem ugy teljesen. Semmilyen, se felszines, se igazi.

Na, most kialakulgatni látszott egy öt fős baráti kör a munkahelyen. Ők együtt dolgoznak, én teljesen más helyen dolgozom annál a cégnél. Több messengeres csopi lett létrehozva, olyan nincs amiben mindenki benne van. De az egyik lany mindegyikbe benne van. Nem is ez a lényeg. Szóval én csak egyben vagyok benne. Mindig reagálok, akármit küldenek, ők sokszor csak megnézik, vagy olyan reakcioval lerendezik.

Ha bármi problémája volt bármelyiknek, én mindig ott voltam, meghallgattam, segítettem, hiába dolgoztam másnap, és keltem hajnalba, sokszor volt, hogy hajnali 1-2ig próbáltam helyrehozni valamelyiket.

Mostanába, hogy gyakrabban dolgoznak együtt, mindenből kimaradok. Ha valami van, utoljára tudom meg(vagy nem is tudom meg),van hogy beszelgetnek a csopiba, és nem értem, mert nem mondták el az infókat, es amikor rákérdezek hogy mi, akkor is hatszor megkérdezik, hogy biztos elmondjak, tudni akarom e. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem mondanak el már dolgokat. Pedig nem adtam rá okot.

Soha nem ír rám egyikse, csak a csopiba beszélnek velem. Ha privátba kérdezek valamit, csoportba válaszolnak, míg tudom, hogy ők beszélnek privátban. Nagyon zavar, mert végre azthittem, hogy lesznek barátaim, de akarmennyire próbálkozom kihagynak. Ha esetleg nem írok, akkor se érdekel senkit, hogy élek e. Pedig a csopiba, én mindig érdeklődöm, hogy mizu. Arra valaszolnak, beszélünk még öt sort, azt hello. Pedig pár hete még nem ez volt.

Mindegyis. Zavar, de elakarom engedni, mert már néha nagyon felhúzom magam rajta, és már voltak problémáim a stressz miatt. Ti hogy engedtetek el valamit, amit tudtatok, hogy nincs értelme erőltetetni?

Nem akarok nem beszélni velük többet, csak azt akarom, hogy ne zavarjon ennyire, hogy nem érdeklem őket.