Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Mit tegyek ha magányosnak...

Mit tegyek ha magányosnak érzem magam?

Figyelt kérdés
Eddig mindig voltak barátaim akikkel napi szinten írtam vagy találkoztam, de a legtöbbjükel eltávolodtunk. Még mindig van akivel néha néha írok, de a üzenetek sűrűsége is csökkent és nagyon sok időm van amivel nem tudom mit kezdjek. Ha nem csinálok semmit, akkor úgy érzem vesztegetem az időmet, és sokszor magányosnak érzem magam. Mit tudnék ez ellen csinálni? 20/f

2022. máj. 22. 20:54
 1/3 anonim ***** válasza:
100%

Ilyen ez az élet, sajnos.


Nekem is el kell szakadnom két igen szorossá vált barátságtól. (Mindketten külföldre mennek, Angliába.) 62 éves és 46 éves férfi.


Viszonylag lezajlott már bennem az erősebb gyászfolyamat és próbálok magamra találni. (Találtam már más ismerőst, akivel nagyon-nagyon régen nem találkoztam már. Most vele "sűrűbb" a barátság.) 66 éves férfi.


Egy szintén régi ismerősről pedig ma este 19 óra körül tudtam meg, hogy súlyosan/tartósan beteg - lehet, hogy korán meg fog halni. 63 éves doktornőről van szó, aki nagyon fiatalosan és csinosan nézett ki mindig. Sovány volt és úgy nézett ki, hogy 30 évet simán letagadhatott volna.


Tavaly el kellett búcsúznom (július 1.-jével) egy szintén jószándékú támogatómtól, aki lelkileg rengeteget segített édesanyám halála után a friss gyász időszakban.


Újságíró volt, a szívével és a vérnyomásával voltak gondok, 64 éves férfi volt. Most már a munkatársai sem tudnak róla semmit, nem látták még nyugdíjasként sem bemenni - egyszer sem. A telefonszámát más örökölte meg, nem tudom utolérni, mi lehet vele. Él-e még, vagy már meghalt?


Egy szintén közeli ismerőstől tavaly szeptember elsejével kellett elbúcsúznom. 63 éves férfiként áthelyezték egy másik munkahelyre, ami sokkal messzebb esik a lakóhelyemtől, mint ahol dolgozott.


Egy római katolikus atyával pedig már nem a régi a jó viszony. Egy kórházlelkésszel szintén hosszabban megingott a bizalom egy apróság miatt tavaly év végén is igen nehezen és sokára állt helyre.


Írhatnék még több veszteségről is, ami eszembe jut, de szerintem így is elég már a felsorolás bőven.


középkorú hölgy

2022. máj. 22. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
100%
A 20-as évek főleg sajnos ilyenek. Főként ebben az időszakban jönnek és mennek az emberek, elkopnak mellőlünk, és bármilyen szomorú is és bármennyire átérzem a helyzetet, sajnos tényleg ez az élet rendje.
2022. máj. 22. 23:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

Nemcsak a 20-as életévek ilyenek. Engem főleg édesanyám tartós leépülése rázott meg, haldoklása és halála mindenképpen.


32 és 45 éves korom között volt az IGAZI FÖLDI POKOL! 32 éves koromig lehettem "kisgyermek" szerepben. Onnantól FELNŐTTÉ kellett válnom. TELJESEN! Még a legkisebb kétségbeesést sem mutathattam ki.


Szóval akár harmincas, negyvenes, ötvenes, hatvanas és későbbi életévekről

is legyen szó. Nemcsak haláleset és betegség viheti el mellőlünk a másikat, hanem akár el is csábíthatja valaki, vagy elköltözik távol. Esetleg másmilyen módon romlik meg a kapcsolat.


1-es válaszoló voltam.

2022. máj. 23. 05:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!