Mit tudnék kezdeni gyerekként egy ilyen ismerőssel?

A szüleim barátairól van szó, akikkel nagyon jóban vannak, van két lányuk is, az egyikük 19, a másik 13 éves, én 16 éves vagyok, és kiskorom óta jó barátságban vagyok a kisebb, 13 éves lányukkal.

Sokszor kirándulunk együtt, így megy ez már gyerekkorom óta, ritkán veszekednek a szüleim az ő szüleivel, és mi sem szoktunk. Viszont elég sokszor amikor kirándulunk, az ő apja, mindig keresi, hogy hogyan tudna belém kötni. Példáúl, kb 1 éve lettem vegetáriánus, bizonyos egészségügyi okokból, nem eszem húst, ami mindig témába kerül amikor vendéglőkben eszünk együtt, hogy mit rendeljek, ami megfelelne, vagy ha hozzánk jönnek, akkor is ez a téma. Mivel az apja nagyon szűklátókörű, és eléggé megrögzött, ezt nem képes elfogadni, folyton piszkál emiatt, olyanokat mondd, hogy ha majd férjem lesz, akkor majd meglátom, hogy egyből abbahagyom ezt a hülyeséget, mert, hogy akkor majd azt kell főzzem amit a férjem akar, és, hogy majd biztos befejezem ezt a gyerekes hisztit. Nem képes megérteni, hogy én nem finnyásságból nem eszem meg a húst, hanem egy egészségügyi probléma miatt. Mondja, hogy ezt is a mai fiatalok találták ki, mert az ő korában ilyen nem volt, hogy valaki nem eszi meg a húst. Én nem értem, hogy neki mi köze ehhez egyáltalán, miért nem száll le rólam. Arra is volt már példa,

hogy rám szóllt, hogy én biztos azért eszek keveset (amúgy ez nonszensz, mert normálisan eszek, se sokat se keveset), nem akarok elhízni. Én gyerekként, csak tűrhetem ezt az egészet, nem szólhatok oda, hogy fejezze be, meg máskülönben is, egyszer amikor piszkált, a felesége rászóllt, hogy hagyjon már békén, mit foglalkozik velem, erre meg csak azt mondta, hogy dehát ő csak viccelt. Mit tehetnék, hogy ne érezzem magam annyira kínosan, amikor piszkál?

A szüleimnek is mondtam, hogy ez eléggé kellemetlen, de mondják, hogy sajnálják, de nem akarnak haragban lenni velük, eléggé sértődékenyek.