Mi volt nálatok az a pont, mikor megszakítottatok egy barátságot?

Az volt az a pont (bár utóbbi időkbe sokszorosan kamuzott, meg ferdített) ami eléggé idegesítő volt, ez mellett alapból egy pontatlan és megbízhatatlan alak, de végül az tett be amikor születésnapomon benyomott egy orbitális kamut amiből senkinek semmi előnye (nekem csak hátrány).

Aztán pedig rájöttem szép fokozatosan, hogy az én értékrendem teljesen más és a viselkedését én szánalmasnak gondolom. (Például ahogy a nőkre nyomul vagy ilyesmi..)

Kb ennyi a sztori.

Így lett vége egy 2006 óta tartó baráti kapcsolatnak. Bár volt benne pár év szünet amikor mem tartottuk annyira a kapcsolatot a távolság miatt.

Két "barátnő" esetében történt velem ilyen.

Mindkettőnél ugyanaz volt a probléma.

Mindenkit kibeszéltek, amit én utálok. Persze gondoltam, hogy akkor engem is kibeszélnek, ha másokkal találkoznak és én nem vagyok ott. Akkor szakadt el a cérna, amikor nemcsak kibeszéltek (végül is nem titkos az életem) hanem történeteket kreáltak rólam. Egyikük mentális beteg, rá talán mondhatom, hogy nem teljesen tehet róla. Meg olyan szintű meséket talált ki, amiről csak a hülye nem tudja, hogy nem igaz.

Volt belőle kellemetlenségem is, amikor másoknak olyat mondtak, hogy én valami rosszat mondtam rájuk. Közben meg nem is nagyon ismertem azokat az embereket, semmit se tudtam róluk és nem is mondtam róluk.

Azóta sokkal jobb, nincs semmi balhé, nyugodt az életem. Csak azt bánom, hogy nem szakítottam meg minden kapcsolatot velük sokkal korábban.