Hogyan lehet szépen lezárni egy barátságot? (Hogy amennyire csak lehet ne okozzak fájdalmat)

Egy számomra nagyon fontos emberről van szó, de úgy érzem mára már teljesen különbözünk. Ha most ismernénk meg egymást szerintem már nem lennénk barátok... Sokáig emésztettem magam emiatt, hogy elengedjem-e őt vagy tartsak ki, hiszen lehet, hogy ez csak egy átmeneti időszak és annyi közös emlékünk van. Mindig az tartott vissza, hogy régen milyen jó volt és akár még lehetünk olyan kapcsolatban. De rájöttem, hogy nem kapaszkodhatok örökre a múltba. Nem vesztünk össze.. VISZONT:

1. Már azon kapom magam, hogy míg régen ő volt az első akivel megosztottam mindent, most már semmit se mondok el.

2. A találkozásaink megritkultak... Én mindig is úgy gondoltam, hogy nem attól függ egy emberi kapcsolat, hogy mennyit találkozunk a másikkal, mert ugyanonnan is lehet folytatni. Fenn lehetne tartani ezt a kapcsolatot, csak más formában(pl régi ismerősként)! Viszont rájöttem, hogy mivel ő nagyon fontos nekem nem tudnám elfogadni, hogy ennyire eltávolodtunk. Pl ez a gimis barátaimmal ment is, elfogadtam és ők mai napig meg is maradtak. De ő vele annyira közel álltunk egymáshoz, hogy nem tudnám elképzelni, hogy pl fél évente 1x kávézunk, mert csak az járna a fejemben, hogy régen milyen volt. Ez az én hibám, hogy ezt nem tudom elfogadni. Nem tudom megmagyarázni miért! Csak fájna a gondolat is. Arra megvannak a haverjaim, ismerőseim hogy ide oda menjek... De egy ilyen személynél, aki ennyire közel állt hozzám egyszerűen máshogy érintenek dolgok, mint alapesetben. Már egyáltalán nem töltünk egymással minőségi időt.

3. Bekerült egy elég érdekes társaságba a munkája miatt. (Nem pozitív tekintetben). Semmi bajom a munkájával, nincsen közöm hozzá és nem is ítélem el miatta. Az egyetlen, ami elszomorít, hogy ez elég nagy hatással volt/van a személyiségére. Nem tudok azonosulni vele, teljesen más lett a világnézetünk. Csak egy példa: míg én inkább edzek, vagy az önfejlesztésre fordítom az energiám ő minden hétvégén leissza magát. Utána ha mesél, hogy az új barátnői így úgy csalták meg a párjukat nem tudok hozzászólni, se azonosulni ezzel. Már nem is merek olyan dolgokról beszélni amik engem érdekelnek, nem tudom önmagamat adni és ez nem tudom pontosan hol vagy mikor romlott el. Egyszerűen már nem tudok felszabadulni mellette. Nem tudom és nem is akarom tartani a lépést az új barátaival.

4. Nem akarom visszatartani se megváltoztazni! Úgy érzem, hogy az új barátai sokkal inkább passzolnak hozzá mint én és ő boldog. Én pedig örülök neki! Fáj, hogy ennyire másmerre haladunk az életben és fáj belátnom, de neki most nem rám van szüksége. Még meg kell élnie, tapasztalnia dolgokat. Csak közben féltem is.... De ha ilyen olyan dolgokra vágyik én csak a falnak beszélnék, hogy ne tegye és én lennék a rossz, hogy nem támogatom. Én ezt szeretném elkerülni!

5. A bizalom is elveszett. Erre most nem térnék ki hosszan.

Ezek miatt érzem úgy, hogy szeretném lezárni a barátságot. Nagyon fontos nekem és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Tudom, hogy igaz barátnőm volt az életem egy bizonyos szakaszában, de emberek vagyunk és változunk. Lehet, hogy egyszer újra közel kerülünk egymáshoz, de most más merre kell haladnunk.

Fogalmam sincs, hogy ezt hogy és mikor mondjam el neki, ugyanis már 2-3 hónapja nem találkoztunk(már akkor is fennállt a jelenlegi helyzet, de nem akartam belátni) Ezalatt az idő alatt kommunikáltunk, de már nem úgy mint régen. Nekem is van ebben felelősségem, mert én is változtam és elfogadhatnám pl hogy más milyen formában venne részt az életemben. De jelenleg úgy érzem ez nem menne nekem. Köszönöm, ha válaszoltok!