To hisztek a baratsagban meg ugy altalaban az emberi kapcsolatokban?

A helyzet az, hogy nem mindenki ugyanúgy tekint a köztetek lévő kapcsolatra, ha meg családról van szó meg se tudod válogatni kik legyenek azok. Sajnos ha barátok, párod nem támogatnak vagy le akarnak húzni az ő szintjükre, azzal nem nagyon tudsz mit csinálni. Ilyenkor érdemesebb új barátokat szerezni, méghozzá céltudatosan olyanokat, akik kifejezetten fejlődni szeretnének ők maguk is és fontos számukra a barátjuk.

A párkapcsolatoknál az azonos értékrend megléte és a határok meghúzása elengedhetetlen. Csalódni mindenkiben csalódhatsz, de nyilván ennek is megvannak a fokozatai, ha valaki átlép egy határt, akkor viszlát.

Szerintem nagyon nehéz kifejezetten olyan emberekkel körülvenni magad, akik pozitív hatással vannak az életedre és nem csak akkor vannak jelen ha te keresed őket vagy ha nekik kell valami.

Nekem ment tönkre 2021-ben kb 16-17 éves barátságom, az összes lány barátom inkább érdekből volt mellettem pl egyetem, jogsi stb, ha meg volt valami bajom/gondom akkor sehol senki. Próbáltam korábbi barátokkal újra felvenni a kapcsolatot is, de igazából nem érte meg az erőfeszítést, pedig vagy 5 embernél próbálkoztam. Nyilván feladtam, pedig lett volna

még más is korábbról, de soha nem keresett ő sem, így beláttam, hogy ezek a régi kapcsolatok sosem fognak igazán erősek lenni, ha már egyszer úgy is elhaltak.

Igen, hiszek.

Nem is működhetne másként.

Miért lenne baj ha eltünnek az emberkék mellőlem?

Oka lehet, vagy megértem vagy nem. Ennyi.

De az élet körforgás, jönnek mások.

Nem hiszek benne, amíg nem látom.

Amiket láttam az mind érdek volt.

Már nem igazán.

Többekkel nálam is azért szakadt meg a barátság, mert változtam, fejlődtem. Nem extrém dolgokra kell gondolni, csak végre határozottabb lettem, jobb lett a kiállásom, és kezdtem levetkőzni a szürke kisegér dolgot.

Meg aztán többen voltak körülöttem, akik csakis érdekből tették azt. Nagyon sokan csak akkor találnak meg, ha nekik kell valami, különben szinte nem is létezem a számukra. De már nem is bánt, és tudom is kezelni az ilyent.

Olyan is akadt, aki előrébb tartott az életben, mint én, és elég hamar a háttérbe kezdtem szorulni emiatt, majd szépen, lassan el is feledkezett rólam.

Apának (61) vannak még a mai napig olyan barátai, akikkel még 10 éves kora előtt barátkoztak össze, és aktívan tartják is a kapcsolatot. Miattuk hiszek még a barátságokban, de sajnos a korosztályomnak (25 körüliek) nagyon nem ez szerepel a prioritások közt. Ami egyrészt érthető is, csak akkor is bánt néha.