Ilyen esetben "barátkoznál" tovább a gyerek szüleivel vagy maradna a diplomáciai műmosoly?

Bocsánat, ha kicsit hosszú lesz!

A legkisebb fiunk integráltan kezdte a sulit, de az első év utan EGYMI-be ment, auti csoportba. Az eredeti osztályából jóban volt egy hasonló nehézségekkel küzdő kisfiúval, a szülőkkel is összejártunk, akkor azt hittem, barátok is vagyunk. Amikor a fiunk másik suliba került, anyuka egyszer átjött és elmondta, hogy nagyon sajnálja, de úgy érzi, a fiunk csak visszahúzza az ő fiát minden téren (tanulás, játék stb), ezért megkért, hogy a gyerekek ne tartsák tovább a kapcsolatot. Szóhoz se jutottam! Ezutan ők ezt olyan szinten betartották, hogy a játszótérről is hazamentek, ha meglátták, hogy ott vagyunk vagy pl a fiúk akkor sem válthattak egy szót sem egymással, ha a boltban összefutottunk. Bevallom, pokoli rosszul esett.

A fiam jelenlegi sulijában új gyerek jött a csoportjukba és kiderült, hogy ez a kisfiú az. A fiúk azonnal megtalálták egymást, most a fiam segít neki mindenben, együtt játszanak egész nap, tehát ott folytatják, ahol másfél éve abbahagyták.

Legnagyobb meglepetésemre anyuka ma megállított a sulinál, hogy milyen boldog, hogy a régi barátok megint barátok lettek stb. és meghívott minket szombat délutanra egy kis játékra, beszélgetésre, mert "Olyan régen nem tudtunk egy jót beszélgetni!" Szivem szerint lendületből elküldtem volna valahova, de a fiúk tényleg nagyon egy hullámhosszon vannak. Nem akarok velük sem kiszúrni.

Termeszetesen tudom, hogy csak érdekből állnak velünk megint szóba, de nem tudom, ezt ilyen típusú embereknél hogyan jobb csinálni. Tisztázzam, hogy csak a gyerekek barátok, mi nem vagyunk rájuk kíváncsiak vagy legyünk megint "barátok"?