Hogyan ismerkedtetek meg a legjobb barátotokkal?

Életemben eddig két emberről hittem azt, hogy a legjobb barát.

Sajnos,emberileg mindkettőben csalatkoztam :/ Nem kicsit,nagyon.

Már a barátság lényegét is kétkedve fogadom.

F

Szerintem olyan, hogy legjobb barát, ritka. Amikor fiatalon egyetemre jártam, volt egy legjobb barátnőm, meg sok sok barátnő. Azt hittem a legjobb barátnőmmel életünk végéig jóban leszünk, de már pár év után egyre kevésbé tartottuk a kapcsolatot, végül meg is szakadt. Vannak/voltak új barátságok, mindegyik működik egy darabig.

Tudod az az igazság, hogy az emberek többsége csak átmenetileg van az életünkben, hosszabb vagy rövidebb ideig. Jó esetben az évek során mindenki változik és talán azért is szakad meg egy egy barátság mert már nem ugyanazok az emberek vagyunk.

Ideális esetben az ember párja lesz a legjobb barátja. Mert akivel együtt élek együtt változunk alakulunk fejlődik a kapcsolatunk. Ha más irányba változnak a párok, akkor ebből is valás lesz a vége, de ha egymást támogatva és kiegészítve változnak akkor tartósan a legjobb barátai is egymásnak.

Nekem a legjobb barátom a férjem.

Van a múltból egy két barátnőm akivel tartjuk a kapcsolatot, és van két olyan munkatársam akikkel nagyon jó baráti viszony alakult ki az évek során.

46 N

Nekem ilyen bff (best friend forever) nincs az életemben. Nincs gyerekkori egyszem igaz barát stb. Olyanok vannak, hogy középiskolában osztálytársak voltunk és a social médiában tartjuk a kapcsolatot, nagyon néha még van, akivel talizgatok is.

Olyan van, hogy kollégák voltunk 10 éve és a mai napig jó barátként tekintünk egymásra, bár nem vagyunk napi kapcsolatban.

Olyan is, hogy egy haver, haverjának a haverjával lettünk jó barátok, manapság heti szinten talizunk, de pl ez a kapcsolat kb 7-8 éves.

Aztán van, akivel autós találkozón és autós fórumokon ismerkedtünk össze és közel napi kapcsolatban vagyunk.

De nincs ilyen egy személyileg mindenkinél jobban legjobb barát.

Munkahelyen amikor új voltam, kérdeztem tőle valami lényegtelen baromságot, amit ő sem tudott, mert ő sem volt ott olyan régóta és amúgy azt sem tudta, miről beszélek, mert neki fel sem tűnt. Aztán később is váltottunk mindig 1-2 mondatot, ha összefutottunk, majd egy területre kerültünk viszonylag hamar és akkor már többet beszéltünk, aztán eljártunk kollégákkal néha inni, aztán kettesben is lógtunk már. Nem dolgozunk együtt már pár éve, nem találkozunk olyan gyakran, mert ő össze-vissza dolgozik, hétvégén is, de ha találkozunk akkor mindig jókat beszélgetünk.

De azzal egyetértek, aki azt írta, hogy az embernek jó esetben a párja lesz a legjobb barátja, bár ezek a kapcsolatok is véget érhetnek, de előbb-utóbb lesz egy, ami nem fog. A barátok nem fix pontok szerintem, 1-2 olyan példát láttam, ahol gyerekkori legjobb barátok az illetők 30 felett is, az övék lehet kitart, de a legtöbb nem fog. A legfontosabb jó esetben a párodnak leszel.

Nem emlékszem. Szülők elmesélése alapján a játszótéren. Hogy egymás mellett hintáztunk vagy együtt homokoztunk azt nem tudom. Kb 2 évesek lehettünk, nincs emlékem előtte.

Most 23 éves vagyok, és továbbrais ő az egyik legjobb barátom.

Másik legjobb barátommal egy oszályba jártunk végig általánostól gimiig. Alsó tagozatban barátkoztunk össze, gimi alatt eltávolodtunk de visszataláltunk egymáshoz.

Később is lettek barátaim, de ők a kiemelkedően közeliek. Sosem vesztettem barátot. Így egyre kevesebb új van. A bizalmasaimat szinte mind gyerekként ismertem meg. Van néhány, akiket később.

Közben egyszer váltottam várost (egyetem, 3 óra vonat távolság) és egyszer országot (diploma után, 3 óra repülő távolság). Egyik váltás sem okozott gondot a meglévő barátságaimnak.

Legjobb barát -sajnos- már nekem sincs az életemben, pedig lenne rá igényem.

Régen akadtak, de már úgy eltávolodtunk, hogy max kedvesebb ismerősként tudnék rájuk hivatkozni, bármennyire is bánt ez. Közülük kettejükkel még gimiben ismertük meg egymást, az egyik lány felsőbb éves volt, egy városban laktunk, ahová kevés busz járt, így közösen ingáztunk mindig, egyszer aztán, amikor majdnem csurig volt a járat, szóltam neki, hogy nyugodtan üljön le mellém. Végül úgy végig dumáltuk az 1 órás hazautat, mintha 1000éve ismertük volna egymást. Onnantól kezdve pedig automatikusan egymás mellé ültünk.

A másik lány pedig osztálytárs volt, bár vele döcögősebben indult az egész, mert zárkózottabb is volt, és olyan kis -nem rossz értelemben véve- különc is.

A fent említett kettő barátság közül egyik sem tartott tovább úgy 7 évnél, de volt még egy általános iskolás barátnőm, aki viszont egyetem közepéig mellettem volt. 1 évvel ezelőttig, szóval több, mint 10 éves barátságról van szó, és mégis tönkrement valami :c

Tőlük eltekintve még van pár olyan személy az életemben, akikkel neten hébe-hóba írogatunk, de ennyiben ki is merül a dolog. Őket sulikban, munkában, sport miatt, vagy épp jogsiszerzés alatt ismertem meg.