Egyedül vagyok ezzel így? Esetleg velem lenne a baj?

Csak hogy én egy nagyon extrovertált és karizmatikus ember vagyok, szeretek kijárkálni haverokkal, a társaságba ha bemegyek azonnal mindenki a barátom lesz. Ezért nem is féltem anno általános 8.ban a suliváltástól. Ott is mindenki szeretett, népszerű voltam beleértve a tanárokat is. Járkáltam más közösségekbe, ott is kindenki szeretett és a barátom volt. Mikor beléptem a gimibe először egész jól ment minden, kb 1 hétig, aztán egyszerűen nem foglalkoztak velem. Akkor én is visszavettem, és beértem volna egy kisebb baráti csoporttal, de egyszerűen kilátástalan volt az egész. Ilyen még életembe nem fordult elő, pedig jópár új társaságban voltam már. Valamiért senki nem szeret egy nagyon csendes gyereken kívül, de ő se komolyan, egyébként utolsónak választanak kidobóban, lenéznek, sehova nem hívnak el, nem köszönnek vissza, sőt van még egy ugyan olyan nevű osztálytársam mint én, és mikor a névnapunk volt csak őt köszöntötték fel, engem meg nem. Gondoltam eddig, hogy nem az én hibám, mert eddig ilyen nem volt, meg hogy esetleg mind éretlen fasz meg ilyenek, de nem vagyok benne biztos. Akárhogy próbálkoztam nem értem el semmit. Nagyon rosszul vagyok már ettől.

17L