Mi volt az a pont, amikor rájöttetek, hogy egy barátságot nem kell erőltetni?

Amikor késtek 20-30 percet és sorra kezdték el lemondani a találkozókat, hogy bocsi, most mégsem jó és nem egyszer, nem kétszer eljátszották ezt velem. Elkezdtek ignorálni engem, nem visszaírni.

Na onnantól kezdve mondtam azt, menjetek inkább a macska tökibe, ne velem szórakozzatok... 🖕🖕

Egyik barátság esetén, amikor már -mondhatni- rendszeressé vált, hogy a találkozó előtt pár órával, vagy az azt megelőző nap este mondta vissza a dolgot. Volt, hogy orvoshoz kellett mennie, amiről persze nem tehetett, de általában annyival intézte el, hogy "most mégsem jó/áttehetnénk máskorra?". És nem is mindig kért elnézést, nem is volt szokása helyette új alkalmat javasolni. Aztán egy idő után belefáradtam.

Pár havonta írt csak vissza, bár akkor legalább egész terjedelmesen, de közben másokkal mindig ráért ide-oda császkálni, és lelkesen dokumentált mindent Instagramon.

Egy másik baráttal is hasonló történt elöljáróban, a helyzetet pedig az koronázta meg, hogy megbeszéltünk egy találkozót, ami miatt közel egy órát vártam rá, közben írogattam neki, hívtam is, egyikre sem jött válasz. Még az volt a szerencse, hogy "csak" az egyetemen szobroztam, és nem ültem be sehová sem. Majd megírtam neki, hogy ne haragudjon, többet már nem tudok várni. Majd 10-20 percen belül jött az üzenet, mikor már buszon ültem, hogy "sajnálja, ha megváratott". Aztán egy másik csaj történet újraosztásának hála kiderült, hogy a mi találkánk idején egy csapat lánnyal volt. És még csak nem is szólt, tisztességesen elnézést sem kért..

Borzasztó pocsék egy érzés volt mindkét esetben, és az a baj, hogy mindegyik 7-8 éves barátság volt... :(

Szóval átérzem, Kérdező :c

A lemondogatások vagy az ígérgetések a találkozásokra inkább én voltam.

Ennek az oka, hogy vannak emberek akikkel egyszerűen csak nehezen veszem rá magamat a találkozókra.

Hidd el, nem rohansz egy találkozóra, amikor a másik fél épp a világnál képzeli magát jobbnak, gyűlöli a világot, nem emésztette meg az ezer éves sérelmeit és ezt mind rajtad vezeti le vagy azt képzeli, hogy te vagy a pszichológusa.

Akkor sem rohansz, amikor csak a hibáidat emeli ki a másik fél, vagy csak arra vagy jó, hogy ő megnyugodjon, hogy van még lejjebb, akármi is a baja, te úgyis hülyébb leszel.

Akkor sem rohansz, amikor olyan paranoiás a másik, hogy minden találkozó olyan, mint a foghúzás, mert nem tudsz beszélgetni sem a másikkal, mert csak azon izgulsz, hogy melyik mondatodat érti majd félre a paranoiája miatt.

A legutóbbinál például nem éreztem azt, hogy tiszteletben tartott volna. Sosem volt hajlandó úgy talalkozót szervezni, ami nekem is jó lett volna.

Általában

- a melóhelye mellé hívott, ami nekem 1 óra, neki csak le kell sétálnia.

- a házaba hívott, ami szintén egy csomó idő.

- olyan programokat szervezett, ami nekem egy vagyonba került, ráadásul a házához közeliek voltak, tehát megint 1 órát kellett utaznom, amíg ő csak kényelmesen odament.

Amikor én próbáltam olyan helyeket mondani, ami félúton van, akkor elmondta, hogy neki az kerülő és elkezdett győzködni, hogy miért is egyszerűbb az, ha odamegyek a helyekre amit mond, ami meg nejem volt kerülő.

Teljesen tudok azonosulni a 3-as valaszoloval,hasonlokat eltem at en is.

Lemondasok,nem javasol uj idopontot.Az meg nem igaz hogy valakinek epp olyan surun mas dolga akad hogy tobbszor mondjon le talalkat.Mindenkinek van valasztasi lehetosege.Ha mar velem megbeszelt valamit es mas program miatt kiloki azt az azt jelenti nem tisztel,rezervanak tart,kihasznal.Es a legrosszabbak az olyan indokok hogy jaj,most sok a munka,faradt vagyok,introvertalt hangulatom van,virusos mandulagyulladasom van,stb...kozben masokkal tud talalkozni mikor ugymond " ilyen" kitalt allapotokba,helyzetekbe van.Felre vezet masokat.

A masik amikor ritkitja a talalkozokat,leredukal havi egyre es regebben nem olyan volt a kapcsolat dinamika es nincs tenyleges oka vagy valtozas nala ami ezt indokoltta tenné.Huzogatja a masikat.

Az is rossz mikor valaki nem indokol meg egy talalka lemondast pl.hogy bocsi ez meg ez jott kozbe attehetnenk- e a talalkat 2-3nappal kesobbre.Aki igazan akar talalkozni megoldja meg nem is mondja le surun meg barmi,barki miatt.Meglatasom szerint ritka az az eset amikor egy talalkozo lemondasra kerul.Nalam ez halaleset,vagy ha betegseg miatt lazas vagy gyenge vagyok vagy tenyleg megvaltozik a munkahelyen az orarend.A tobbi dolgot meglehet oldani.Az pl.nem kifogas hogy szultesnapra kell mennem egy kavet,setat meglehet oldani szuletesnap elott is.Ha pedig valakivel komolyabb programot beszelek meg pl.egy kirandulast es kesobb jon a kepbe a szuletesnap akkor tartom magam z eredeti megbeszeleshez.Nem ugy ahogy velem csinaltak mondta menjunk el egy utra o hivott,kuldte az adatokat,en inteztem,utana huzogatta ki magat,ossze- vissza filozofalt,vegul mar ellensegesen beszelt a programrol,holmifele kolleganocske szuletesnapja miatt.Megjegyzem a szuletesnap vasarnap lett volna,az ut szombati napon volt es be volt panikolva hogy faradt lesz.Vegul en mondtam akkor ne jojjon az utra semmi kedvem nem volt ahhoz hogy valaki akarata ellenere jojjon es kommentarokat hallgassak az uton meg a programon.A kollegano szulinapjat mar csak akkor bokte ki mikor en ezt mondtam neki.Erre a kapcsolatra mar ott sot lehet elobb is pontot kellett volna tenni.Mar ott bizonyitotta micsoda baratno!