Ki hogy élte meg egy hosszú barátság lezárását?

Legutóbbi legjobb barátnőm két év barátság után váratlanul megírta, hogy nem érzi már barátságnak a barátságot és letiltott, hogy reagálni se tudjak. Minimum lett volna, hogy megbeszélje személyesen velem, ha valami gondja van. Én tanultam és dolgoztam, amitől sokat kimerült voltam, ő pedig az egyiket se, nem tehetek róla, hogy így kevés időm maradt csevegni és programokra. Nem tudok mit tenni, ha ezt nem érti meg. Nagyon rossz volt, hogy lehetőséget se adott ennek átbeszélésére. Legalább 3 hónap kellett, hogy valamennyire túltegyem magam, bár teljesen nem tudom. Ha arra is jutottunk volna, hogy ne tartsuk fent a barátságot számomra feldolgozhatóbb lett volna, ha leülünk megbeszélni, meghallgatjuk egymást és közösen arra jutunk, hogy megszakítjuk a kapcsolatot. Most is szomorú és fájdalmas az egész és hiányzik. De nem bánom, hogy így történt, mert ezek szerint képtelen volt arra, hogy megbeszélje velem a legfontosabb dolgokat és nem is érthetett engem igazán. Előbb utóbb ez történt volna, a barátnőm letiltott volna mindenhonnan, ha valami nem tetszik neki és minél több év "barátság" telt volna el annál rosszabb lett volna.

Értelek, ha lett volna lehetőség búcsúzásra a történet feldolgozása is könnyebb lenne. Persze 5-6 évet nehéz feldolgozni. Más amikor eltudsz normálisan búcsúzni és más amikor csak egy hirtelen letiltás vet véget a barátságnak. Ez sajnos ilyen. Ha annyira értékelte volna a barátod a barátságot mint te az övét már rég keresett volna.