Barátja maradnál egy depressziós embernek?

Az attól függ. Mennyire vagy vele szoros kapcsolatban? Mennyire fontos neked ez a személy?

Nálam ott lenne nagyjából a vízválasztó, hogy nonstop árasztja rád a sirámait, panaszáradatát, vagy tud jófej, kedves, vicces, szeretetreméltó is lenni?

Ha alakítható, mint a gyurma és látnám rajta, hogy akar változtatni, fejlődni, akkor nem szakítanám meg vele a kapcsolatot. 🙂

#2

“Mennyire vagy vele szoros kapcsolatban?”

Egy baráttal csak szoros kapcsolat lehet. Akivel nincs szoros kapcsolat, az nem barát, maximum haver, ismerős, stb.

2-es vagyok, most miért kellett lepontozni? Mondom csak akkor szakítanám meg a barátságot, ha egy 2 lábon járó panaszláda lenne az illető és folyamatosan panaszkodna ÉS semmilyen pozitív tulajdonsága nem lenne. HA a depressziója mellett van szerethető oldala, azaz tud kedves lenni, humoros és nem egyirányú az egész barátság, hanem ő is érdeklődne felőlem, akkor megtartanám a barátságot.

Egyébként meg semmi rosszat nem mondtam, nem szakítanék meg mindent vele, hanem ismerősi szintre redukálnám a kapcsolatot. A barátság ilyen, így működik, tetszik vagy sem, mindkét félnek igenis bele kell rakni a "barátládikába", az úgy nem járja, hogy csak én adok, a másik meg kiszipolyozza az energiámat. Igen, a barátság egy kétrésztvevős történet, kettőn áll a vásár, ahogy mondani szokás.. Különben egyensúlytalanná válik és felborul az egész...

Na álljunk meg! Mindenki bátran rávágja, hogy nem hagyná magára, de a depresszió nem azt jelenti, hogy pár hétig szomorkodik valaki.

Alapból mindenki másképp éli meg. Van olyan depressziós akin nem is látod, mert vagy élénk hangulatingadozásai vannak és pont a jobb pillaantaiban látod vagy olyan jól elnyomja az érzéseit, hogy magában éli meg a fájdalmat.

A legtöbb depressziós félre is értik emiatt.

Egyrészt ha valakinél tartósan látjuk azt, hogy funkcionál, akkor lustának gondoljuk. Amikor az alapvető dolgok nehezére esnek, úgy érzed, hogy ignorál, mert nem jelenik meg a találkozókon, lemond az utolsó pillaantban, stb.

Pont ezért az elhanyagoltság érzése miatt leépítjük.

Másrészt, akiből súlyos hangulatingadozások közepette jön ki, annál is azt hihetjük, hogy természetéből adódóan nem kontrolálja az érzéseit, ezért menekülünk tőle.

Ha megbékélünk ezekkel vagy a depresszió láthatóan depresszió, az tény, hogy soktürelem kell mindegyikükhöz, de van aki pont ebbe kényelmesedik bele, sőt, a törődés miatt csak tovább süllyed. Ilyenkor pont hogy az ember kihátrál az egészből a saját mentális épsége és a frusztráltsága miatt, főleg amikor azt látod, hogy nem hajalndó változtatni, ha minden tanács amit adsz, csak valami amit meghalgat és lexar vagy ha minél jobban segítesz annál rosszabbul van.