Egyedul nevelo szulo vagyok, a gyerekem most mar abban a korban van,hogy baratnozik. Mint szulo, koteles vagyok mindig jopofat vagni hozza?

Most gondolj arra, hogy ha te vinnel haza X időnként új pasit. Ő ugyanúgy tűr.

Egyébként meg ne gondolj ezekbe a tinikapcsolatokba tobbet mint ami. Jönnek mennek.

Akkor egy kicsit mesélnék a másik oldalról is, hogy belelássatok egy kicsit abba a részébe is a dolognak.

Az én húgom kapcsolatfüggő. Ráadásul nagyon nehéz természete van, domináns, irányító, uralkodó (oroszlán) típus, mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, más opció nincs. Nagyon nehéz vele hosszabb távon együtt élni családtagként és a fiúinak párkapcsolatban is, borzasztóan kiállhatatlan a természete. Eleinte még kedves, mézes-mázos a "beetetési időszakban" az ismerkedés idején, aztán úgy ledominál mindenkit, mint a hétszentség. A családnak is nehéz volt vele együtt élni, nem hogy még az ex-párjainak. Éppen ezért, mert ilyen erős a személyisége és a természete, elég rövid ideig működnek a kapcsolatai. Érthető okokból. A pasijai rájönnek egy idő után, hogy mekkora házisárkány tud lenni a húgom. Teljes kontroll, rátelepszik, megfojtja őket. A leghosszabb kapcsolatai is csak 2,5-3 évesek voltak (2-3 ilyen volt neki), de általában, leggyakrabban fél éves - háromnegyed éves a leggyakoribb. Mi mindig megpróbáltuk támogatni őt mindenben, amiben csak tudtuk, ha új srácot hozott haza mindig örömmel fogadtuk és befogadóak voltunk vele (pedig néha nagyon "rosszarcú" fiúkkal jött össze, még ennek ellenére is próbáltunk minden pasijához pozitívan viszonyulni, érdeklődni irántuk, sosem ítélkeztünk egyikük felett sem), de higgyétek el, a huszadik-harmincadik pasi körül már eljön az a pillanat, amikor már nem tudtok annyira lelkesedni az éppen aktuális új választottjáért és már nem tudtok mindenkihez vidám, mosolygós arcot vágni. A létező ÖSSZES kapcsolata mind valami "tragédiával" ért véget, vagy megverték a húgomat, vagy bemocskolták őt mindenki előtt, vagy oltári nagy veszekedéssel lett vége, vagy kidobták az utcára, vagy anyagilag durván lehúzták, vagy meglopták, vagy adósságba keverték... (Nem vagyunk romák!) Szóval próbáltuk mi jó útra terelni, hogy jobban válogassa meg, hogy kikkel áll össze, legyen körültekintőbb, de olyankor mindig mi voltunk a hibásak, hogy ne szóljunk bele az ő életébe, majd ő irányítja, rendezi a saját életét, ahogy akarja. Egyébként is, sosem ő volt a hibás a kapcsolatokban - szerinte, hanem mindig a pasik, akik kihasználták, bántották megverték, meglopták, kipakolták a bútorait stb. Ennek ellenére félévente váltogatta őket, egyik jött, másik ment, egymásnak adták a kilincset sorban, de egyik se volt jó neki. Minden egyes családi eseményre mindig mást hozott bemutatni, mindig mással szerepel a családi fotókon a húgom. Januárban a Feri ölelgeti a szülinapomon, májusban a Pisti valamilyen ballagáson, decemberben karácsonykor meg már a Józsi. És ez megy 20 éve. Évente 2-3 új párját mindig megismerjük, de már ott tartunk, hogy nem tudjuk megjegyezni őket. Ha valamilyen történet eszünkbe jut róluk, kiderül, hogy nem is azzal a pasival volt külföldön hanem másikkal, vagy nem is azzal néztek házat, hanem egy harmadikkal stb. Kész káosz. Követhetetlen a történet.

Aztán egyszer csak úgy döntött a tesóm, hogy férjhez megy, mert hogy ő "magányos". Tény, hogy 2 hónapot sem bír ki egyedül, már említettem az elején, hogy kapcsolatfüggő és ezért vacakabbnál vacakabb kapcsolatokba menekül, csak hogy ne legyen egyedül. Ha valaki azt mondja neki, hogy "jajj de szép a szemed", akkor ő abba a hapsiba azonnal halálosan beleszeret, "ó milyen jó fej, milyen aranyos, milyen kedves, milyen figyelmes", és 1 hét múlva már lehet, hogy hozzá is megy feleségül. Nem viccelek, tényleg úgy ment férjhez, hogy előtte 5(!) alkalommal randizott a sráccal. Hatodik randi a házasságkötőteremben volt.

Már előre tudtuk, hogy mi lesz a történet vége, és mennyi időn belül fog bekövetkezni, de semmit nem szólhattunk neki, mert teljesen fel volt háborodva, hogyha a legkisebb jelét is látta rajtunk, hogy nem örülünk 100%-osan a döntésének vagy nem támogatjuk őt teljes erőbedobással mindenben. Szóval férjhez ment. 5 randi után.

Természetesen a házassága az első pillanattól kezdve halálra volt ítélve, mert a férje még tartotta a kapcsolatot az előző barátnőjével/szeretőjével, meg nem járt dolgozni, mert tök kényelmes volt neki, hogy a tesóm eltartja. 2,5 évig kínlódtak, szó szerint kínlódás volt az egész házasság az elejétől a végéig minden egyes nap.

Most mondanám azt, hogy az egész család előre tudta, hogy mi fog történni, mert a tesóm egész életében ezt csinálta, de nyilván nem szólhattunk előre se neki, se a férjének, hogy jól gondoljátok át a dolgot, mert akkor mi lettünk volna a hibásak, ne szóljunk bele, el tudják ők dönteni, hogy mit akarnak. El is váltak 2,5 év után. Persze nem nyugisan, békésen, hanem a szokásos sz.rdobálósan. Ha nem házasodtak volna össze, akkor még a 2,5 évet se töltötték volna együtt, max. pár hónapot. Csak a papír miatt nem váltak hamarabb. Szóval borzalom az egész történet. Meg az egész húgom, úgy ahogy van.

Ezt csak azért írtam ilyen hosszan, hogy lássátok a másik oldalát is a dolognak, hogy ilyen is van. Amikor az egész család PRÓBÁL beleadni anyait-apait, próbálunk nyitott szívvel, elfogadóan fordulni az éppen aktuális új partner felé, de borzasztóan nehéz. Egyszerűen már nem megy egy idő után és a sokadik pár-jelölt után. És nem azért, mert szerelmesek vagyunk a gyerekünkbe/testvérünkbe, hanem mert katasztrófa az egész hozzáállása a párkereséshez és tragikusak a párkapcsolatai az illetőnek egymás után sorban, ami ránk is kihat, az egész családra. Hiába próbáltunk mi mindenkihez "jópofát vágni", ahogy a kérdező is kérdezi, egyszerűen nem lehet. A huszadik-harmincadik trógert már nem lehet széles mosollyal és kitörő örömmel fogadni. Persze nemcsak a pasik, a húgom is erősen hibás a történetben, tisztában vagyunk vele. Tudjuk. Oké, hogy önálló ember saját jellemmel és akarattal, de a döntései folyamatosan kihatnak az egész család életére. Nemcsak rá, hanem ránk is. Nem csak neki kell megszoknia az új fiúit, hanem mindenkinek. Bár legtöbbször idő sincs arra, hogy megszokjuk a legújabb jelöltet, mert 3-6 hónap múlva csere egy újabbra. Ha meg azt mondjuk neki, hogy már tök felesleges hazahozni bemutatni a legújabb pasiját, mert úgy is maximum egyszer találkozunk vele az életben, legközelebb már mással jön, akkor szó szerint vérig van sértődve, hogy hogy lehetünk ennyire érzéketlen bunkók, taplók meg tapintatlanok és mekkora gyökerek vagyunk már, hogy nem rajongunk az új fiúja iránt legalább annyira, mint amennyire ő rajong érte. Szó szerint elvárja tőlünk, hogy minden egyes barátjáért éppen annyira be legyünk lelkesülve, mint amennyire ő be van, és mindegyiküket fogadjuk kitörő lelkesedéssel. Hát 20 év (és 30-40 ex-pasi) után ez már nem olyan könnyű dolog.

Szóval a kérdésre válaszolva: Próbálj meg nyitott, elfogadó, támogató, szeretetteljes szülő lenni, és próbálj meg kedves lenni az új barátnővel. Remélem több sikerrel jársz, mint mi. :)

(Ui.: A húgomnak van egy csomó jó tulajdonsága is, természetesen. Nem vagyunk rosszban, sőt egész jól kijövünk vele. Van jó oldala is. Csak együtt élni lehetetlenség vele. Családtagként is. Hát még párkapcsolatban milyen lehet?! :D)