Van itt még valaki aki szerint egy barátság elvesztését nehezebb feldolgozni mint egy szerelmét?

Nekem volt szerencsem mind a kettohoz. A szerelembe majdnem belehaltam - legalabbis ugy ereztem akkor.

Viszont en nehezen kotok baratsagot es egy b.nom aki tenyleg nagyon reg ota az egyik legjobb b.nom volt lepattintott. Tudomasom szerint semmit sem csinaltam. Az igaz ugyan, hogy a szemere vetettem, hogy a gyeremekem mar egy eves es meg nem lattak....neki nincs gyereke. Sajnos nem lehetett....sokan mondjak emiatt pattintott. En megis azt gondolom, o ettol sokkal intelligensebb.

Szoval en a baratra szavazok. szerelem lehet masik. De igaz baratot nagyon nehez talalni.

Ez nagyban függ az érzelmek mélységétől. A szerelem általában intenzívebb érzés, de ha egy barátság nagyon mély volt, simán fájhat jobban, mint a szerelem.

Magát a barátságot sokkal őszintébb érzésnek gondolom, mint úgy a la nature a szerelmet. Kevésbé kötődnek hozzá pózolások, hazugságok, elvárt szerepek. Úgyhogy mákja van annak, akinek a szerelme a barátja is egyben.

Nálad az lehet a gond, hogy most teljesen egyedül maradtál. Ha lenne egy lány, aki melletted van és a szerelmed is, bizonyára akkor is fájna a barátok elvesztése, csak így, hogy nem maradt melletted senki, sokkal rosszabb. Bármi történt, kívánom, hogy hamar megint barátokra találj.

Én teljesen egyetértek. Sajnos számtalan ember hagyott már el, kiről azt hittem, igazi barátok. S én csak álltam ott egyedül, míg ők nevettek a markukba vagy éppen totális közönnyel néztek rám. Szép lassan kezdek beleőrülni abba, hogy körülöttem mindenkinek meg van az az egy jó barátja, kivéve nekem. Nem vagyok átlagos, sosem álltam be a megjátszott tömegbe,de ettől még nem tartom magam nehéz esetnek, sokan kedvelnek de senki sem kötődik hozzám.. A családtagjaimon kívül senkihez sem tartozom. Barátság vagy szerelem, ideális esetben mindkettő boldogságot ad. Ám általában egy barátság sokkal őszintébb, sokkal igazibb, s sokkal ritkább..

Ha gondolod írj, s válthatunk még ehhez hasonló magasröptű gondolatokat :)

20 f

Nekem még nem igazán volt párkapcsolatom, de amikor mondhatni "szerelmes" voltam, az valahogy nagyon felemelt, és mikor rádöbbentem, hogy hiábavaló, viszonzatlan, akkor sem kerültem a padlóra – vagy sokáig felemelt még mindig, vagy szép csendesen elenyészett.

Tudni kell még azt is rólam, hogy lelkitárs szintű barátom nincsen. Egy évvel ezelőtt úgy nézett ki, végre találtam egyet. De elrontottam a dolgot, ügyetlenségemben elvesztettem a lehetőséget.

Máig sem sikerült feldolgoznom.

21/F