Segítség! Kétségbeesettnek érzem magam. Mit tehetek?

Kicsit hosszú lesz, de előre is köszönöm annak aki elolvassa, annak meg még inkább, aki tanácsot is tud adni.

17 éves lány vagyok, és szép lassan elveszettem minden "barát"-nak hitt embert a környezetemből. Bebizonyosodott, hogy csak akkor kellek nekik, ha ők szorulnak segítségre. Egy ideje elhanyagoltak, mert meg lett a saját kis kapcsolatuk, vagy új társaságba kerültek stb... Amikor ezt a szemükre vetettem, hogy így érzem, engem okoltak. Az indok az volt, hogy magamnak köszönhetem, mert nem vettem a fáradságot, hogy eljárjak velük hétvégente egy olyan helyre ami nem az én stílusom és nagyon drága is. Sajnos én ezt nem engedhettem és most sem engedhetem meg magamnak. Ez után az eset után teljesen megszakad velük a kapcsolatom, már csak köszönés és egy-egy hogy vagy a beszélgetésünk tárgya. Ezek után megmondom őszintén, nem is vágyom a társaságukra, mert kiderült, hogy akkor ők mi alapján válogatnak barátokat.

A probléma az, hogy most teljesen egyedül maradtam. Félreértés ne essék, nem érzem magam depressziósnak vagy bármi, de nagyon unatkozom és én is szeretnék most már igazi barátokat, vagy legalább olyan embereket akikkel egy hullámhosszon lehetek.

Hogyan fogjak hozzá? Az iskolában csak pár emberrel vagyok beszélő viszonyban, de nem egy társaságban vagyunk. Iskolautáni programom nincs, a neten pedig nem szeretnék barátokat keresni!

Hogyan próbálkozzak? Egyedül még sem mehetek el, emberekkel teli helyre, mert lássuk be, nem sok ember megy el egyedül egy szórakozóhelyre vagy bárhova máshova, ahol ismerkedni lehetne.