Másnál is így van? A barátnőim max negyed órát szánnak rám, inkább a pasijuk nyakán lógnak.

"Megnyugtatlak": a húszas évek végén, harmincas elején is ugyanez van. Ha épp szakít a barátnő vagy egyedül van, állandóan mászkálna velem ide-oda, ha meg pasija van, akkor nem keres. Ha pedig én keresem, akkor vagy hozni akarja az ipsét is a találkozónkra, vagy ha nem, akkor állandóan hívogatja a pali, hogy mikor megy már haza.

És neked hogyhogy nincs ipséd?

Nekem? :) én most szakítottam az ipsével. De nem nyühögök a barátnőim nyakán.

Nálam is ugyan ez a helyzet. :(

Hát... én nagyon nem tudok nyilatkozni az ügyben, mert a legjobb barátnőmnek még nem volt kapcsolata (két kezdemény volt, amikből nem lett semmi, szegény vmiért mindig idióta, döntésképtelen tutyimutyi, enyhén bolond srácokat vonz be). De magamról tudom, hogy nagyon figyeltem rá, hogy a barátnőmmel való kapcsolatom ne változzon meg csak azért, mert nekem lett. Sztem akik így viselkednek, mint a ti barátnőid, azoknak egyszerűen nem fontos a barátság, csak akkor, ha unatkoznak. Az ilyenek meg nem igazi barátok szerintem.