Hogy tudják sokan annyira megjátszani a barátságot, hogy az ember teljesen elhiszi, hogy valós barátság volt?

Sokszor történt velem. Sok emberre évekig azt hittem, hogy a barátaim.

De utólag kiderült, addig voltak, amíg nem jött a "Kölcsön adod? Tudsz segíteni? El tudsz kísérlni? Át mehetünk hozzád?"

És mindig nyomatták, ezt a "Legjobb barátom vagy!" Meg "Köszi, nagyon rendes tőled!" dumát.

És én nem vagyok naivb, levágom, ha kihasználnak, de az elején tényleg kölcsönösen, ők adtak valamit, én is, ők segítettek, én is, aztán mikor már bnem tudtam segíteni,(nem pénzről van szó, ilyen kölcsön adom, megcsinálom, segítek, ráérek) akkor már nem kerestek, hiába hívtam őket, nem értek rá.

Szóval hülye nem vagyok, de utólag esik le, hogy évekig hittem valakiről, hogy tényleg barát.

Hogy tudják hónapokig, évekig adni a rendes embert, aztán meg leszarni?

Azt hittem nem lehet hónapokig, évekig megjátszani, hogy kedvelsz valakit...