Imádok társaságban lenni és szeretem ha sok ember vesz körül, olyanok akikkel jól érzem magam. De sajnos nincsenek barátaim. Sokszor egyedül vagyok és ilyenkor egyből rámtör a magány. Van még valaki így?

Barátom barátaival szeretek lenni. Meg eleve jól érzem magam, ha valakivel elmegyek valahova és bekerülünk egy nagy társaságba, imádok embereket megismerni és nincs gond a barátkozással sem. De ahol lakom, ott nincs senkim, ergo nem tudok elmenni senkivel sem sehova. Olyan szívesen elmennék futni, esténként sétálni, beülni egy kocsmába valakivel és csak beszélgetni. Vagy csak kifeküdni és nézni csendben a csillagokat. De egyedül?? Általában bent ülök a szobában, néha kimegyek a kertbe, gépezek, olvasok, elszórakozgatok, de ilyenkor mindig magányosnak érzem magam. Pedig tudom, hogy nem lehetek minden egyes percben emberek között.

Sokan ajánlották, hogy induljak el egyedül, de az meg milyen már? Mintha keresném az utolsó eldugott nyuszitojást, amit már rég megtaláltak és a többi között van.

Ördögi kör amúgy: ahol lakom onnan nem szeretnék senkivel sem barátkozni több ok miatt.

1. itt már mindenkinek megvan a maga társasága

2. nagyon sokat csalódtam ezekben az emberekben

3. egyszerűen nem érzem itt jól magam

Mégis arra vágyom hogy legyen valaki a közelemben, akinek annyit mondhatok 5 perc múlva tali.