Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Normális dolog, ha alig tudok...

Normális dolog, ha alig tudok már találkozni a barátnőimmel?

Figyelt kérdés

Bár másfél éve van barátom és ilyenkor jellemző, hogy az ember akarva-akaratlanul hanyagolja a barátait, én igyekeztem mindent megtenni, hogy ez ne így legyen. Van négy jó barátnőm, ebből a legjobbat 10 éve ismerem, a többieket néhány éve. Imádom őket, de egyre kevesebb időm jut rájuk. Nem feltétlenül a kapcsolatom miatt, hanem mert ők is dolgozni kezdtek, elköltöztek pl. Pestre, stb. Bulizni már nem nagyon tudok eljárni velük, de amilyen gyakran tudok, átmegyek hozzájuk, vagy beülünk enni/inni valahova.

De nagyon félek attól, hogy nem előbb utóbb el fog tűnni mindegyik mellőlem :( Az egyikőjük épp készül Svájcba, a másik állandóan dolgozik, napi 12 órát éjszakai műszakban, ha nem akkor érthetően a párjával van.

Félek, hogy egyedül maradok. Jogosan mondhatnátok, hogy dehát ott van a szerelmem, de mi van, ha ne adj Isten baj lesz a kapcsolatunkkal? Szerencsére nem így állnak a dolgok, de nem akarok barátok nélkül maradni :(

Mit lehetne tenni ez ellen? Vagy ez az élet rendje? Majd jönnek mások, vagy mi lesz?


24L


2013. nov. 19. 20:16
 1/5 anonim válasza:
Felnőttetek. Sajna ez van.
2013. nov. 19. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
A sírástól biztosan megoldódik minden...
2013. nov. 19. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Ha úgy nézzük ez az élet rendje! Mindenki kiköt valahol. Mai világban örül hogy munkája van, vagy talán pont a munka miatt készül el külföldre. Elkerül más városba, családot alapít, éli az életét. Afelől lehet kapcsolatot tartani, sőt össze-összejárni ha alkalom van rá, de sok barátság kihűl ebben az időben, lehet el is veszítitek egymást. A legfontosabb hogy ne hagyd el őket, hogy ha ő nem keres akkor én se, igenis keresd őket, érdeklődj telefonon vagy neten hogy mizujs, hogy vagytok, ne hagyd eltávolodni őket.
2013. nov. 19. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

Minket (a baratnoimet es engem) oceanok valsztanak el. Szinte mindegyikunk mas foldreszen el, ez megsem nem tart vissza attol, hogy ugyanugy tekintsunk a baratsagunkra mint regen. Ez abban latszik meg, hogy mikor nagy ritkan beszelunk telefonon ugy dumalunk, mintha tegnap beszeltunk volna.

Ha evente/ par evente ugy hozza a sors hogy mindenki otthon talalkozik egyutt, akkor pedig visitozunk az oromtol es hajnalig meg sem allunk a dumaval.


Hianyoznak a napi beszelgetesek, a kozelseg, hogy megoleljuk, megpusziljuk neha egymast, hogy csak ugy uljunk es bamuljuk egyutt a tevet, de a tavolsag nem rontott semmit azon amit tovabbra is erzunk egymas irant. Amikor ujra egyutt vagyunk jobban kihasznaljuk az ertekes perceket es peldaul amiota ilyen messze vagyunk egymastol sosem veszekszunk vagy vitazunk, mert nincs ra ido :)

2013. nov. 20. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

2. Válaszoló:


:) most, hogy jól beszóltál, akár mehetsz és megcsinálhatod magad.

Köszönöm építő jellegű, remekül kifejtett és megindokolt kritikádat.

Ezek után, tisztábban látom a világot.

Több ilyen ember kellene mint te...... tartana valahova ez a világ..

2013. nov. 20. 06:20

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!