Vége lett a barátságunknak, azóta elvesztettem a humorérzékem, nem vagyok nyitott stb. Hogy lehetnék a régi?

Bocsi, HOSSZÚ!

Kb. 1 éve történt ez a dolog.

Akkor 3 éve voltunk nagyon jó barátok,legalábbis azt hittem. Aztán olyanokat vágott a fejemhez,ami korábban meg 2 évvel azelőtt történt... És persze MINDENÉRT én voltam a hibás. Így kiderült,hogy sosem mondta el,ha problémája volt-meglepően jól leplezte.

De az a lényeg,hogy utána a szennyeit kezdte el rólam terjeszteni,sok-sok hazugságot. Már a közös barátaink mondták neki,hogy álljon le és nagyon nem szép dolog amit csinál ; pedig nem kértem erre őket. Még szerencse,hogy nem sikerült ellenem fordítania őket.

Én pedig levegőnek néztem és nem foglalkoztam a rágalmazásaival, mindenki furcsán nézett,amikor mondtam nekik. Pedig úgyis leperegtek rólam...és akivel azelőtt jóban voltam,tudtam,hogy azután is szeretni fog.

1 éve volt,most vagyunk végzősök középiskolában. Természetesen külön ülünk régóta.

Mivel a 3 év alatt elkezdett rossz irányba változni (r*banc ! irányba) , és ez pont ekkorra csúcsosodott ki ; a barátaink sem voltak már olyan jó barátai. És persze ezek után azt híresztelte,hogy elvettem a barátait,pedig inkább sosem hoztam szóba előttük és ha bármit mondtak róla,akkor azt válaszoltam,hogy nem érdekel/nem szoktam figyelni ezért nem tudok hozzászólni stb. Ebben az a pláne,hogy ő ült a közös barátaink társaságába,mert épp 3-an ültek,így lettek 4-en.

Azóta olyan o.társaimmal is megismerkedtem,akikkel a 3 év alatt kb 1X ha beszéltem. És így szereztem még több barátot :) Azt mondták,jót tett nekem,hogy nem barátkozunk azzal a csajjal már.

Nagyon jól elvagyok velük, persze a régiekkel is ugyanúgy. :)

Viszont ha nem vagyok barátokkal (régi vagy új,mindegy) , akkor nem vagyok olyan boldog. Nincs testvérem,ezért szükségem van a barátaimra! Amióta történt ez az eset,félek komoly kapcsolatba kezdeni. Minden srácnál tudok kifogást találni... Biztos azért van,mert rosszul érint,ha egy állandó dolog végül a semmibe vész és egy fontos embert elveszítek. Félek,hogy mit éreznék,ha elvesztem őket. Pedig már volt több barátom is.

Filozófia órán mesélte a tanárom,hogy egyik ismerőse tisztaságmániás és a végtelenségig fertőtleníti a kezét,aminek meg is van a következménye. Sok évi orvoshoz járás sem tudta ezt megszüntetni ; míg végül pszichológus segítségével rá nem jöttek,hogy ez az örökös tisztálkodás azért van,mert bűnösnek érzi magát. Ugyanis édesanyja amikor csecsemő volt,mindenért azzal büntette,hogy nem cserélte ki a pelusát... És azt éreztette vele,hogy baj,ha bekakál. ---> Nekem sem lesz soha normális életem? Sajnos nagyon érzékeny vagyok,nem tehetek róla...

Ha nincs semmim,akkor nincs mit elvesztenem ami miatt szomorú lennék.