Hogyan dolgoznátok fel, ha a legjobb barátotok/titkos (vagy nem titkos) szerelmetek öngyilkos lenne?

Na, ezért nincsenek barátaim, nem fogok hiányozni senkinek.

Egyébként szerintem egy barát tutira magát hibáztatná.

Ezt nem lehet feldolgozni csak egy idő után könnyebb lesz megszokni hogy már nincs többé az akit szeretsz.

Én is így voltam vele lassan 5 éve hogy az egyik lány akibe nagyon szerelmes voltam öngyilkos lett. Tehát a barátnőm volt fél évig voltunk együtt nagyon boldog voltam amikor végre megkaphattam őt amikor összejöttünk, de egyszer elég furcsa lett a családja kicsinálta őt idegileg ez tény, a barátait elvesztette depressziós lett engem is elhagyott mondta hogy nem akarja hogy vele legyek egyedül akar lenni és inkább elengedett. Nekem ez nagyon fájt de tiszteletben tartottam aztán amikor már annyira magam alatt voltam a szakítás óta akkor felakartam hívni de ki volt kapcsolva 3 napig nem tudtam elérni, akkor már totál magam alatt voltam, de gondoltam biztos otthon van és egyedül akar lenni, feltöltődik vagy valami. De nem anyukája sírva jött át hozzám hogy begyógyszerezte magát plusz megvágta a csuklóját és már nem tudtak segíteni rajta. Akkor annyira összetörtem hogy már sírni sem volt erőm, de a temetés napján amikor láttam hogy hol van a szerelmem akit nagyon szerettem sírva mentem el a temetőből erőm nem volt ehhez, és magamat hibáztattam 2 évig hogy biztos miattam halt meg, én is öngyilkos akartam lenni de én tudtam hogy ezzel sokaknak okoznék csalódást de mindenki még az ő barátai is mellettem álltak pedig megtehették volna hogy nem mert simán mondhatták volna hogy miattam halt meg de nem mellettem voltak nem hagyták hogy teljesen magamba forduljak. 1 éve jöttem össze a mostani barátnőmmel persze előtte találkoztunk már akkor is tudta jól hogy meghalt a barátnőm a fél város erről beszélt amikor megláttak egyszerűen már utáltam az utcára menni mert utáltam hogy sajnálnak és a mostani barátnőmnek köszönhetem azt hogy sikerült valamennyire túltennem magam a dolgon bár még most is hiányzik és még mindig szeretem tudja is jól, de elfogadja mert tudja hogy már őt is szeretem és kitart mellettem, de nagyon fájt a dolog mocskosul éreztem magam. Nem lehet ezt teljesen elmondani, senkinek de senkinek nem kívánok ilyen kínt.

én totál összeroppannék, és (lehet) hogy én is a halált választanám, ha a szerelmem lenne öngyilkos. szerintem fel lehet dolgozni ezt a dolgot, de csakis akkor ha annyira nyomós az érv, hogy azzal nem lehet ellenkezni. pl: egy apa/anya molesztálja a tinédszer/felnőtt lányát/fiát és olyannyira kiabálnak vele és néha megpofozzák stb., hogy az elfogadhatatlan. de akkor is kettő emberfajta létezik.

az aki elereszti a füle mellett a szivatásokat/ocsmány dolgokat

vagy az aki teljesen összeroppan, a legkisebb nem általános szivatástól/cselekménytől meg miegymástól

Nem is tudom, ez egy nagyon jó kérdés..

Az én egykori, középiskolai osztályfőnököm szeptember közepén vetett véget életének. :'( Éveken át szerelmes voltam belé.. Erős, határozott embernek ismerte mindenki, senkiben sem vetődött fel, hogy valaha is végezne magával.. Nehéz időszakon megyek keresztül, nem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe.. Az egyik egyetemi oktatómmal beszélgettem erről, és ő azt mondta, hogy alsó hangok is hónapokba telhet a veszteség feldolgozása.

Máig ott motoszkál bennem a kérdés, hogy miért nem tudtuk meggátolni a halálát? A férfi elvált ember, kétgyerekes édesapa volt, a válását követően volt egy évekig tartó párkapcsolata, ami szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.. Szerettem, szerettünk volna segíteni rajta, de azt hajtogatta, hogy nincs senkije, illetve azt, hogy hiába osztaná meg bárkivel is a gondjait, senki sem értené/érezné át. :'(

Pedig én és ő szoros, bizalmas kapcsolatban voltunk, sok mindent tudtunk egymásról, ezért is furcsállom, hogy nem mert segítséget kérni.. :(

9-es válaszoló voltam.