"Cikinek" tartom az új baráti körömet, nem akarok velük lógni, mit tehetnék?

Szeptemberben kezdtem az egyetemet egy olyan városban, ahol senkit nem ismertem, viszont sulikezdés előtt neten megismertem két jelenlegi csoporttársnőmet, és így valahogy "hozzájuk ragadtam". Egy héten belül a kis hármasunkhoz csapódott még három fiú csoporttársunk is, azóta így hatan járunk mindenhová: sörözni, házibulizni, ebédelni, moziba stb.

Viszont nekem ez a társaság már nagyon sokszor nem igazán jön be. Az egyik lány egy igazi cicababa: állandóan magára akarja vonni mindenki figyelmét, órákig meséli az unalmasabbnál unalmasabb történeteit, azt hiszi ő az a nő, aki mindenkinél mindent jobban tud (a pasiról főleg), sokszor lenéző, sokszor rosszabb, mint egy gyerek (úgy is viselkedik, szereti ezzel is magára vonni a figyelmet "jajj de cuki vagyok, hahahha").

A másik csaj egy nagy pofájú paraszt, aki iszonyat sokat képzel magáról (csak nem tudni, hogy mire föl), és az egyik sráccal állandóan produkálják magukat, ciki velük bárhová is beülni, mert mindig tőlük zeng a hely, és egyszerűen nem lehet normálisan beszélgetni. Hangosak és alpáriak.

A másik két sráccal annyira nincs bajom, de pont velük találkozunk a legkevesebbet.

Én nyitok más csoporttársak felé is, sokukat szeretem, de a "barátaim" mindig elvárják, hogy velük legyek, és ha nem így van, akkor folyamatosan kérdezgetik, hogy miért haragszok rájuk, és bszogatnak, hogy ne csináljam már, menjek velük stbstb.

Nagyon sok közös programunk alól kivonom magam, mert sokszor nem szeretek velük lenni és a harsány és sokszor minősíthetetlen viselkedésük miatt cikinek is érzem a társaságukat.

Viszont néha muszáj velük lennem, ha ki akarok mozdulni, mert más közelebbi ismerősöm nem igazán van, a többi csoporttársam nem nagyon jár bulizni, vagy már van régebb óta tartó baráti/ismeretségi körük, oda nem tudok/akarok úgymond beférkőzni.

Sokszor már rendesen fejtörést okoz, hogy milyen indokkal mondjak le egy-egy programot, persze mindig kitalálok valamit, akkor meg azzal piszkálnak, hogy antiszociális vagyok, meg kérdezgetnek, hogy miért vagyok depressziós blablabla.

Egyáltalán nem vagyok depis, sem antiszociális, járok azért velük is ide-oda, meg más csoporttársaimmal megyek helyekre, amik nekem tetszenek, de a barátaimnak nem... Ez is gond, hogy engem nem csak a hányásig ivás érdekel, hanem szeretek színházba és sportmeccsekre is járni, ők meg nem.

Volt már valaki ilyen helyzetben? Hogyan lehet kiszakadni egy csoportból? Azt sem nagyon bánom, ha egyedül maradok, de nem akarom magam köré ezeket az embereket. Annyira mások vagyunk... és olyan jó más baráti társaságokat nézni sörözés közben, mert ők tudnak viselkedni és normálisan beszélgetni...