Színjáték vagy magány?

De miért kezdtél el neki alakoskodni? Miből gondoltad már alapból, hogy nem tetszene neki a valódi éned, hogy már eleve nem úgy indítottál? Szociopaták ill. pszichopaták szoktak így viselkedni. Ők szoktak szerepet játszani, hogy elérjék a céljukat, meghódítsák a másikat.

Nem lesz fárasztó hosszú távon megjátszani magad? Neked örömet okoz, ha nem magadért szeretnek, hanem csak a maszkodat?

Szerintem apránként fedd fel a valódi éned, és változz át magaddá, mert az igazi öröm az, ha magadért szeretnek, hisz te is csak így tudsz feloldódni, és élvezni a saját lényed a másik által.

Lehet, hogy kisebb lesz a fájdalom, de így az öröm is kisebb. Az embernek nem szabad ennyire félnie az élettől. Lehet, hogy pont ő lenne az, aki nem használna ki. És sosem tudnám megjátszani magam, hisz az olyan jó, amikor nincsenek korlátok, és önmagam lehetek. Ha szerepet kellene játszanom, úgy érezném magam, mint aki gúzsba kötve táncol.

Akkor ne várj tőle semmit, és ne képzelj róla semmit, hogy ne kelljen csalódnod. Az is lehet, hogy ő sem magát adja, ki tudja…

Honnan tudod,hogy mindig csak ki akarnak használni?

Én mindig magamat adtam,akinek nem tetszett lekopott,kihasznált ennyi..aztán lett egy lány aki meglátott bennem valamit és azóta legjobb barátnők lettünk.

Sosem tudhatod,hogy ki lát meg benned vmit,az értékeidet vagy bármi mást!

Add önmagad mindig az a legtisztább.