Hogyan szokjak le arról, hogy akaratom ellenére is, de megbántok embereket a hozzáfűzésemmel? Egy szóval bunkó vagyok.

Szia!

Szerintem ezzel nincs semmi gáz, ha jóban akarsz lenni a többiekkel, és nem viselkedsz elutasítóan, szerintem nincs vele semmi gond.

Ez így furán hangozhat, de meglehetősen bírom a bunkó embereket. :)

Ha nem érzelmi nyomorék, amúgy is padlón lévő emberekkel barátkozol, nem feltétlenül bántod meg őket.

Való igaz, hogy a kamaszokkal vigyázni kell, mert nagyon padlóra küldheted őket egyetlen viccesnek szánt megjegyzéssel. Gondolom még fiatal lehetsz.

Ha nagyon meg szeretnél szabadulni ettől a szokásodtól,szerintem otthon keress olyan kifejezéseket, szófordulatokat, amelyek valamilyen szinten elveszik az élét egy bántó mondatodnak, ami kicsúszott a szádon. Vagy gyakorolj, hogyan tudod szebben, viccesebben kifejezni a bunkó gondolataidat, mert őket megszüntetni nem tudod. Maximum, ha lelakatolod a szádat.

Vagy pedig próbálj meg beszélni néhány barátoddal, hogy mit gondolnak a dologról, szerintük probléma-e, illetve mit tudnál tenni ellene. Sokkal megértőbbek lesznek, ha látják, hogy te is felismerted a problémát.

De - mint ahogy már fentebb kifejtettem - a bunkóság nem feltétlenül baj, gyakran egész karakteres tud lenni. :)

Remélem segítettem. :)

xxxx Tedina

Először is szögezzük le: nagy különbség van az ironikus-szarkasztikus megjegyzések és a bunkó beszólások között. Míg az utóbbi kifejezetten a másik megbántására szolgál, addig az előbbi lehet vicces és elgondolkodtató is egyben. Viszont tény, hogy erre sem mindenki (és nem minden helyzetben) vevő. Kezd el figyelni az embereket, hogy megtudd kinek mit (és mikor) mondhatsz és próbáld meg tudatosan kontrollálni magad. Vegyünk példának egy fiktív beszélgetést (mondjuk kettőnk között.)

Azt mondod:

-Hej, de kevés a fizetésem.

Mire én:

-Legalább a tudásoddal arányos...

Na már most, ha te egy barátom vagy akkor tudod, hogy ezt nem komolyan gondoltam (sőt!), nem akartalak megbántani, egyszerűen ilyen a humorom és kész. Az igaz barát ezt elfogadja, nem veszi a szívére és velem együtt nevet. Ellenben, ha ugyanezt egy kvázi idegen embernek mondom elég bunkón veszi ki magát ("Mégis, hogy jön ez a kis nyikhaj ahhoz, hogy ilyet beszóljon? Nem vagyunk haverok, ember!"), ugyanígy, ha az illetőn látod, hogy iszonyatosan le van törve, mert lehet nem tudja befizetni a villanyszámlát, este vacsorát adni a gyereknek stb. Intelligensen és másokra való tekintettel kell a gúnyt használni, különben elveszíti az értékét és szimpla bunkóság lesz belőle.