Nem beszélünk/talizunk annyit barátnőmmel 3 hete, ez miatt így megváltozott volna vagy titkolni valója lenne? (szitu lent)

Már 3 hete,hogy elköltözött(ebből 1 hétig nyaralt)Így kevesebbet találkozunk.Én meg reggeltől-délutánig dolgozok szóval nem nagyon tudunk beszélgetni sem.Persze amint időm engedi írok neki.Meg telón is beszélünk.Csak nyilván nem tudunk óráikig folyamatosan dumcsizni.

Ma talinál nyitva volt a táskája (ruhaüzletben voltunk) és oda adta fogjam míg megnéz egy ruhát.Aztán láttam húgom szemüvegét(amit húgom kölcsön adott neki) és mondtam,hogy húgom már kéri vissza szemcsit.Erre lekezelően és olyan stílussal mondta azt,hogy "Te miért is nyúlkálsz a táskámban? Kiengedte meg? Tudod,hogy utálom.Még egyszer ilyet ne csinálj!"

Én enyhén meglepődtem.

Mondtam nem is nyúltam bele,csak mivel nyitva van megláttam a szemcsit.Ja és mondtam,hogy "Az nem zavart,hogy 10 perce megkértél,hogy keressem meg a telódat a táskában? (ruhát próbált a fülkében)

Nem igazán értettem a mai viselkedését,mert bármikor tényleg belenyúlhattam,hogy jéé új öngyújtó,jajj új pénztárca. SOSEM szólt!!! Tudom,hogy utálja,de nekem mindig engedte,ezt többször is mondta.Hogy nekem sok mindent megenged amit másoknak nem.

Nyilván ha eddig nekem sem engedte volna meg nem teszem meg,bár mint írtam csak láttam,mivel nyitva volt a táska.

Meg úgy érzem sokszor,hogy nem igazán mond igazat,de ha felvetem neki,akkor azt mondja,hogy milyen bnő vagyok,hogy nem bízok benne.

Hát sajnos 100% nem is bízok meg benne.Főleg hogy kevesebbet vagyok vele.

Eddig naponta fél napokat is együtt lógtunk.Vitt mindenhová,nagyon sok mindenről tudtam.

Aztán vhogy most olyan mint ha nem lenne meg ez a nagyon szoros kapcsolat.Mivel 3 hete alig találkozunk.Beszélgetni se sokat beszélünk.Így olyan furcsa is nekem.

Mikor talizunk persze agyon puszil,ölelget meg minden.

De vhogy már ez se tűnik teljesen őszintének.

Viszont van amikor őszinte a beszélgetéseink,meg ő többször is szokott keresni,jó mondjuk általában én rosszkor keresem őt,így ezt jó részt ráhagytam.

Meg érdeklődik mindig,szóval nem mondhatom,hogy nem hiányzom neki.

Nem igazán tudom mit tegyek.

Most már le akarok vele ülni beszélgetni,mert eddig találkozóink sem négy szem közt zajlottak és nem volt alkalmam sok mindenre rákérdezni.

Bármiben számíthatok rá,mindig segít akár anyagilag akár lelkileg vagy bármiben tényleg.

Keressük egymást.Önmagunk vagyunk egymás társaságában.

Meg sok minden jó.

Csak vannak dolgai amik nem tetszenek mostanában :/