Egyik barátnőm ma közölte velem, hogy rákos! Nagyon elszomorított hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást, egy albérletben is élünk! Álláslehetőséget kaptam külföldön amire már régóta várok erre ő beteg lesz! Mit tegyek?

Attól függ esetleg milyen stádiumban van ő,mert kemóval még talán jobbak az esélyei.Bár annyira ehhez a témához nem értek.

Illetve mennyi időre mennél ki az sem teljesen mindegy.

Elég rossz helyzetben vagy,sajnálom! :(

Szia! Így elsőre, ahogy leírod, ebben a helyzetben nuncsen talán maradéktalanul jó döntés. Viszont ha máshogy próbálod nézni -s talán most pont annak lesz itt az ideje, hogy minden opcióban, lehetőségben meg kell próbálni a pozitívumot felfedezni.

Szóval, mivel hogy nehéz okosat mondani ilyen dilemmára -ahol két, nem túl kecsegtető döntés közül lehet választani-, legalábbis nekem meghaladja azt hiszem a képességeimet, talán csak két rövid gondolatot fűznék még a dologhoz, ami elsőre eszembe jutott.

1.: Ha valamiből eddig is sikerült fenntartani az albérletet, talán megoldható még aképpen eztán is, és akkor valamiképpen lehet hogy azt a megoldást kéne tovább erőltetni. De ezt csak te tudhatod, hogy is volt/van.

2.: Én azt hiszem és úgy gondolom , hogy van egy alapvető dolog, ami mindannyiunk életében bekövetkező dolgokra, történésekre egyformán érvényes; az, hogy semmi nem történik véletlenül. És azt is hiszem, hogy van úgy is, hogy talán a velünk történő dolgok, nem mindíg és nem törvényszerűleg rólunk szólnak elsősorban. Azt hiszem van úgy, hogy a környezetünkben élők számára legalább annyira próbatétel lehet a mi életünk egy fontos, sokszor életbevágó mozzanata. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, mert nem hiszem hogy azzal túl sokat segítenék rajtad, és sugalni sem akarok olyasmit, ami bennem sem meggyőződés... De talán az is a dolog tétje, hogy te mennyire tudsz Ember lenni, oly módon, hogy talán jobban lemondassz az egyik esetben a saját javadról, mint a másikban, egy másik emberért, akit melléd rendelt az élet... Nem tudom. De fel a fejjel. Imádkozz értetek és érte.

Ezt nem teljesen értem egyébként, miközben minden valószínűség szerint nekem gyenge a képzelőerőm, meg felfogóképességem is talán, de ezek szerint ha elvállalod a külföldi munkát, akkor is ugyanúgy finanszíroznád továbbra is az itthoni albérlet költségét a barátnőddel együtt?

Egyébként csak még annyi jutott eszembe, hogy ha nem tudsz ezzel a dilemmával mit kezdeni, akkor esetleg engedd át neki a döntést, illetve legalábbis azt meg lehet kérdezni tőle is gondolom hogy mit szeretne most és hogy neki mire volna inkább szüksége; a személyes jelenlétedre, vagy inkább anyagi segítségre, már ha ez az utóbbi opció is létezik. De ha csak a lelkiismeretfurdalásoddal nem tudsz mondjuk mit kezdeni, mert igazából szíved szerint mennél, erre kevésbé tudok mit mondani. Felelős a hétköznapi értelmében (mármint jogilag, vagy ilyesmi) gondolom nem vagy érte. A morális része talán másik dolog, de ha mindkét esetben tudnál valahogy segíteni rajta (aamennyiben ez is a szándékod és a dilemméd tárgya is ha jól értem), akkor az, hogy az egyik, vagy másik döntés lesz-e a befutó, az morális értelemben irreleváns.