Miért van az, hogy egy idő után hétköznapi dolgok elkezdemek zavarni a barátokban vagy szimpla ismerősökben? Ti is így vagytok vele?

Én nem a hibái ellenére szeretek valakit, hanem azokkal együtt. Igyekszem nagyon toleráns lenni mindenkivel, és ha valamit tényleg nagyon nem bírok elviselni, akkor az már annak a jele, hogy az embert magát sem szeretem (már, vagy elejétől fogva), és ekkor szép lassan megszakítom a kapcsolatot. Természetesen erre is volt példa, nem vagyok szent.

Amit nem bírok: ha valaki gerinctelen, ha undorító (ápolatlan, vagy direkt bunkó, esetleg látványosan megbotránkoztatóan viselkedik csak azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, mondjuk úgy eszik, hogy kiesik a kaja szájából és beszél közben, és élvezi, hogy másik undorodva figyelik), ha aljas, kétszínű, vagy ha rasszista dolgokat, esetleg fogyatékkal élőket "viccesnek" tart. De ezek inkább neveltetésbeli különbségek, nem rossz szokás.

Én pl rázom a lábam, de igencsak meglepődnék, ha valaki, mondjuk a párom ez miatt szakítana velem. :D

Ha valami ilyen dolog idegesít, ami előtte nem, esetleg még bájosnak is találtam, (az exem állandóan meztelenül rohangált a lakásban, képes volt úgy szalonnát sütni, aztán hallgathattam, ahogy nyafog, mert az olaj ráfröccsent...) akkor számomra az annak a jele, hogy a kapcsolatot kell felülbírálnom. Nem véletlenül az exem. :D