Meg lehet -e ezt bocsájtani valaha egy barátnőnek? Milyen barát az aki nem keresi a másikat amikor az a legmélyebb ponton van, a legnagyobb fájdalmat éli át.

nekem ilyen egy törés volt, ezek után nem számítottam már rá mint barátra és el is hidegültem tőle, véleményemet nem fejtettem már ki neki ha ő mondott valamit, úgy beszélgettem vele a továbbiakban, mintha valami szomszéd lenne, hogy nem érdekel, ő élete és ez ösztönösen jött, közömbös lett nekem.de nem haragszom rá, mert azzal csak magamat mérgezném

mondhatnám úgy, akkor ismertem meg igazán, illetve azt, hogy ő hogyan áll hozzám, hogy én neki nem is azt jelentem, amit ő nekem, hogy csak rá vetíthettem ami nekem kell egy embertől és közben nem láttam ki is ő, tehát saját magamat kergettem illúziókba. magyarán magamnak okoztam csalódást, mert ha nem hittem volna benne, ha reálisan ítéltem volna meg at hogy én mit jelentek neki, talán nem is vártam volna, hogy keressen ebben a helyzetben.

én tévedtem. rossz emberismeret.

innenstől az vígasztalna lehettem volna nagyobb bajban is és akkor mi lett volna velem nélküle, ha rá akartam volna számítani.

lehet ez azért is történt, hogy meglássam a igazi arcát.

mai napug tartjuk a "jópofis" kapcsolatot amúgy, de ha nincs, hát nem hiányzik.nem életem része már.

Szia!

Szerintem meg lehet bocsájtani, de bízni nem kell benne. Ha most nem volt ott veled ,legközelebb sem biztos, hogy melletted áll. Nekem ugyan ilyen "barátaim" voltak . Szüleim se nagyon voltak. Azok a barátok meg csak akkor kerestek , ha nekik volt bajuk. Én az ilyenből meg nem kérek , mert én bármi bajuk volt meghallgattam őket, segítettem ahol tudtam . Amikor meguntam , megfogtam a telefonkártyám, összetörtem . És elköltöztem . Egy teljesen új életet kezdtem Pesten .Itt vannak igaz barátaim. Bár egy kicsit hiányzik a régi környezet is , de muszáj elfelejtenem . Biztos te is megtalálod az igaz barátaidat majd :)