Ennek a barátságnak már annyi?

Szerintem egy barátság két emberen múlik. Sokszor előfordul, hogy én is ritkábban írok valakinek és ő is nekem, de olyankor mindig előre szólunk (persze, ha tudjuk), hogy most zűrös időszak jön, kevesebbet leszek elérhető stb. Viszont megint más dolog, mikor az ember elkerül a megszokott környezetből. Érettségi után nálunk is volt, hogy kb egy hónapban egyszer írtunk egymásnak. Szerintem ez valamilyen szinten normális, hiszen mindenki új helyzetbe kerül, sokan új városba. Hirtelen túl sok impulzus éri az embert, hiszen minden ismeretlen, és ahhoz, hogy otthon érezd magad valahol, muszáj megismerned a helyet és muszáj emberekkel találkoznod, találni valakit, aki mellett már nem vagy annyira elveszett. Szóval ha az lenne az alapszitu, hogy ritkábban jelentkezik valaki, azt szerintem meg lehet érteni. Viszont itt szerintem már többről van szó. Mármint legyen bármennyi gondom, bármennyi feladatom, azért a jó barátaimnak mindig eszembe jut a születésnapja, és ha nem is tudom személyesen felköszönteni, akkor írok facen, vagy küldök egy smst. Teljesen jogos, ha emiatt neheztelsz rá. A másik ami miatt szerintem nincs túl sok értelme, hogy ezt így ebben a formában folytassátok, hogy kicsit kihasználásnak tűnik ez így nekem. Mármint eddig alig beszéltetek, most meg itt a nyár, hirtelen mégis rád ír. Nekem ez így fura. Viszont szerintem mindenképpen írj neki, írd le, hogy mit érzel. Aztán majd elválik.