Lányok! Mesélnétek a baráti társaságotokról? (többi lent)

Én igazából sok embert nagyon szeretek és mindegyikőjüket más miatt. :) Többrétű baráti köröm van, bár néha jól jönne egy nagy egységes, de a helyzet az, hogy a legtöbben nem is nagyon ismerik egymást. :D Szóval mindegyik emberkével mást csinálok. Az egyikkel vásárolni szeretek menni, a másikkal sportolni, egy másikkal várost nézni, de vannak, akikkel filmet jó nézni. Elég bonyolult, mert vannak olyanok, akikkel közös csalódáson keresztül kerültünk közel egymáshoz egy közös "kedves" ismerős közreműködésével, de olyan is akad, akivel itt ismerkedtem meg. :D

Van egy barátnőm, akit már ovi óta ismerek, szóval lassan két évtizedet lehúztunk egymás mellett.

A húgommal is jóban vagyok, szerintem ő is egyfajta baráti kör az ő ismerőseivel együtt. Szóval sok kis baráti társaságom van, de ők általában egymással nem találkoznak, csak páran. :) Ahogy beléptem a kiskamasz korba, elkezdődött ez a legjobb barát szindróma, ami minden kiskamasznál eljön. Rájöttem, hogy semmi értelme. Nem függök a barátaimtól, mert szörnyű kimondani, de az emberek gonoszak, rosszindulatúak tudnak tenni, ráadásul a barátok jönnek-mennek egész életünkben és nagyon kevesen maradnak.

A céljaimat követem, megoldom a saját problémáimat, a barátaimmal pedig jól érzem magam. :) Azt hiszem, sikerült megtalálnom az aranyközéputat, ezért pedig hálás is vagyok.

Mondjuk szerintem ez a téma kimeríthetetlen. (Talán ezért írtam kisregényt, és még akár órákon keresztül tudnék erről beszélni. )