Normális, hogy a legjobb (nak vélt) barátom eltávolodik tőlem azért, mert lett barátnőm?

Szinglik voltunk, amikor összebarátkoztunk. Igazi férfibarátságként működött. Amikor ő becsajozott, akkor azt éreztem kicsit, hogy hanyagol, ha finoman megemlítettem neki, akkor féltékenynek és femininnek titulált. De aztán elmagyaráztam neki, hogy nem az vagyok, és a barátság fontos minden körülmények között. Én jó példát is mutattam mindig. Ha szórakozóhelyen becsajoztam, amikor ketten mentünk a sráccal, akkor a csajt néha magára hagytam wc indokkal, hogy a barát ne érezze, hogy a "f.sz feláll, az ész megáll". Most is így vagyok. Lett kapcsolatom egy jó hónapja. De nagyon kényesen ügyelek arra, hogy ne hanyagoljam a legjobb barátot, akivel azelőtt napi több üzenetváltás, heti szintű találkozások stb voltak. Most meg azt látom, hogy ő az aki tök jól elvan másokkal a facebookon, mindenkinek mindenét lájkolja (nem vagyok lájkvadász, de nyilván ezen keresztül is monitorozódik a fontossági indexem), engem meg leszar szinte. Sokkal ritkábbak az üzenetváltások. Pedig nem vagyunk összeveszve. De nem akarok direktben bekérdezni neki, mert tudom, hogy idétlen és éretlen módon reagálna, hogy féltékeny és feminin vagyok meg ilyenek. Mintha tudat alatt nem tartaná magát szerethetőnek barátilag általam. Holott pl tavaly együtt nyaraltunk kettesben, mert egyikünknek sem volt barátnő éppen. És sorolhatnám, hogy mennyire intenzív kapcsolattartásban voltunk.

Nem tudom, hogy mit tudok tenni. Nekem nagyon fontos (lenne) a barátság, még a barátnőmmel levő programok szervezésében is prioritása lenne, de csak ha ő is vevő rá. Nyilván nem futok, kepesztek senki után. Csak nem tudom, hogy tehetek-e valamit, múlik-e rajtam valami.

(tavalyelőtt már volt egy ilyen, akkor állt teljesen helyre a barátságunk, amikor szakítottam a lánnyal)