Mit lehet tenni szeretethiány ellen? Hogyan küzdjem le a szeretetéhséger?

Olvastam egypár cikket a témában, és abszolút magamra ismertem. Sokszor mondják rólam, hogy ndkem semmi sem elég. Gyakran érzem azt, hogy meg kell felelnem másoknak,olyat tenni, amit csak azért teszek, hogy elismerjenek. Függök mások véleményétől, és kínosan ügyelek arra, hogy nehogy olyat cselekedjek, amit mások megszólnak. Általában eléggé végletes az is, hogy mennyit beszélek: vagy nagyon sokat (ekkor úgy érzem,hogy elnyomom a másikat,nem hagyom szóhoz jutni), vagy ülök csendben, mint aki megkukult (igen, nem egy helyzetre nem tudom mi a "helyes válasz", a jó reakció, fogalmam sincs, hogy mit illik, mit szokás mondani). Írásban talán kicsit jobban kommunikálok,mint szóban, de élőben gyakran feszengek, feszélyezetté teszem a másikat is. Nem tudom, hogy mit mondjak, mert nem akarom untatni a másikat, illetve van hogy nem érzem hol a határ, mi az amire nem sziki rákérdezni, és honnantól kezdve vájkálás. A hétköznapi csevegés sem az én asztalom. Ndm tudok mit kezdeni az érzelmekkel, főleg azzal állok hadilábon, hogy elfogadjam mások szeretetét, és a viszonzással.

DE MINDEZEN VÁLTOZTATNI SZERETNÉK.