Miért nehéz igazán jó barátokat találni?

Szerintem létezik, nekem van egy igen jó barátnőm. Mi segítjük egymást és össze is tartunk. Persze nekünk is vannak veszekedéseink kisebbek, nagyobbak de mindig tudjuk hogy számíthatunk egymásra.

Mindketten sokat beszélünk és hasonlóan gondolkodunk, az érdeklődési körünk is hasonló. Elfogadjuk egymádt úgy ahogy vagyunk. :)

12 évesen ismertem meg a legjobb barátnőmet, aztán 10 évvel később egyszerűen besértődött egy félreértésen, nem hajlandó kommunikálni velem semmilyen módon, nem tudjuk megbeszélni ill. lezárni ezt a barátságot. Azt tudtam, hogy makacs személyiség, de hogy ezzel a barátságunkat teszi egyszer tönkre, azt sosem gondoltam volna. Pedig, ha látná a fától az erdőt, ha meghallgatna, ha nem zárkózna el, talán megértette volna a helyzetet.

Ez lassan három éve történt.

Itt jöttem rá végérvényesen, hogy elsősorban magamban kell bízni, magamra kell támaszkodnom, mert mindenki másban bujkál irigység, önzőség, mások lenézése, mások akadályozása, hogy neki jobb legyen, stb. Biztos rengeteg példa van arra, hogy 20-30 éve barátok és mindent meg tudnak beszélni, hihetetlen kincs az ilyen. De én csak magamból tudok kiindulni, a magam tapasztalataiból és azt kell látnom, hogy nincs olyan, hogy feltétlen odaadás, kivéve esetleg a családod vagy a több éve tartó szerelmed. Persze ezekkel lehet vitatkozni, de ahogy írtam, most csak a környezetemről írok. Vannak ismerőseim, haverok, de szinte mindegyiket én szoktam felkeresni, én kezdeményezek már évek óta. Most próbáltam ki pár hónapja, hogy ha én nem keresem őket, nekik mégis mikor jutok eszükbe. És tudod mikor beszéltem velük utoljára? Most két, elvileg "közeli ismerős/barát-közeli" emberről van szó: április 9, április 21. Ebből a második nagyon is jól tudja, min mentem keresztül a 10 éves barátságom elvesztésekor, mégis ennyit érek. És tudod mit? Ha további egy évig nem írnék rá, szerintem eszébe se jutnék. És szerintem nem egyedül vagyok ezzel a világban.

Komolyan, én mindig igyekeztem az állítólagos barátaimnak a legjobbat adni, estig fennmaradtam, hogy elkészítsem a szülinapi tortájukat, hogy a legjobb meglepetést adjam, hogy elhívjam beszélgetni egy teázóba, hogy figyeljek rájuk, hogy meghallgassam őket, hogy rájuk írjak csak úgy, hogy felhívjam őket, marhultunk. Persze ezeket őszintén tettem, egyszerűen ezt éreztem helyén valónak, pontosabban ez a zsigereimből jöttek, ezeken nem kellett gondolkodnom, hogy megtegyem vagy sem, ezek csak úgy jöttek. De ahogy írtam, az ember embernek farkasa. Jön egy kis önzőség, irigység vagy valami fiktív probléma, aminek van alapja vagy nincs, de nem hajlandóak elém állni, csak elhatározzák, hogy "most már nem érdekel ez a barátság" aztán nézek nagyokat, amikor egy közös ismerősünk mondja, hogy "ja, amúgy már nem érdekled mert ezt meg ezt magára vett". Persze akkor már késő lépni bármit is, már elhatározta magát egy jó ideje és akkor ostorozom magam, hogy miért nem vettem ezt észre? Hát hónapok óta beszéltünk normális hangnemben, minden probléma nélkül, meghallgattuk egymást, közben meg már nem is érdeklem egy valami miatt? Amit cseszett nekem említeni, hogy legalább megbeszéljük vagy lezárjuk. Ez is egy kb. 10 éves barátságom vége volt, nem az elsőnek említett.

Tehát ezek után nekem semmi gusztusom barátságokat kötni. Esetleg ismerőst szerezni, munkatársakkal eldiskurálni még az belefér. De hogy valakinek odaadjam a szívem egy darabját, hogy minden energiámat beleöljem, hogy aztán ő gondoljon egyet és pofára ejtsen...soha többet.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú monológ lett az egészből, de már kikívánkozott belőlem és talán átment a mondanivalóm. Szóval próbálkozni lehet, másnak hátha jobban összejön, de én nem ezen a véleményen vagyok.

Együtt érzek veled, én is folyamatosan ilyenekbe futok bele. Az első legjobb barátnőmet kicsi korom óta ismertem, vele azért romlott meg a kapcsolatom, mert jött neki más. Továbbá az érdeklődési körünk is teljesen más lett.

A második egy srác miatt kezdett hanyagolni egy év intenzív barátság után. Mindent együtt csináltunk. Egy év kitartó próbálkozás után meguntam a próbálkozást, jelenleg nem beszélünk.

Én régen mindig abban hittem, hogy van mindenkinek valaki a világon, aki TÉNYLEG a legjobb barátja lehet. Ha létezik, remélem te megtalálod