Kezdőoldal » Emberek » Barátok, barátságok » Az egész élet pusztán dominanc...

Az egész élet pusztán dominanciaharc?

Figyelt kérdés

Arról szól, hogy a másik főlé kerekedni, magasabb társadalmi rangot megszerezni és dominálni a gyengébbet?

Hosszú évek óta nem értem, miért van ennyire hányingerem az emberektől, a társasába járástól, és most kezd kikristályosodni előttem miért is érzek így, az, hogy mennyire velejéig romlott az egész társadalom, mennyire távol állnak az igazi emberi értékektől, erényektől. Egész egyszerűen nem tudok azonosulni velük, túlságosan is jónak érzem magam, túlságosan is kedvesnek, tapintatosnak, elnézőnek, stb amikor másokkal vagyok és ezek mindig megbosszulták magukat. Viszont nem vagyok arra képes, hogy másokat eltiporni akarjak, vagy föléjük kerekedjek. Én úgy képzelném el a világot, hogy mindenki mellérendelt szerepben van a másikhoz és közösen, egymással nem versengve elérik a céljaikat, a gyengébbet mindig segítve. Túl utópisztikus ilyesmiről álmodozni? 28/F


2016. júl. 11. 22:25
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
Ha annyira kedves, tapintatos, elnéző lennél, mint amennyire mondod magad, akkor nem gyűlölnéd ennyire az embereket. Csak, mert ezeket az értékeket vallod, attól még ezek nem lesznek valódi értékek.
2016. júl. 12. 07:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Elnéző vagyok bizonyos kereteken belül. Ha már sok szart elkövetnek velem, vagy másokkal, akkor nyilván nem lehet elnéző az ember a végtelenségig. Csak úgy értettem az elnézést, hogyha valaki hibát követ el, akkor nem csüngök rajta és kürtölöm szét, hogy mindenki megtudja, hanem esélyt adok neki, hogy tanuljon, fejlődjön és kijavítsa a hibáit, sőt még segítek is neki, támogatom, hogy mielőbb megtanulja jól végezni a dolgát. Míg sokan ezzel szemben igyekeznek megszégyeníteni, megalázni, azt aki hibázik, mintha mindenkinek valamilyen érthetetlen oknál fogna kezdőként is mindent tudnia kellene.


Van okom arra hidd el, hogy utáljam őket, hisz nagyon sokat ártottak nekem. Nem viselkedtek emberhez méltóan.

2016. júl. 12. 10:35
 13/15 anonim ***** válasza:
Hidd el, én is megtapasztaltam. 10-14 éves korom között, amikor a legnagyobb szükségem lett volna barátokra, akkor elárultak engem, kihasználtak, kiközösítettek. Sok mindent elkövettek ellenem, amik után azt gondolnák mások, hogy én biztos gyűlölöm az embereket, nem bízok meg bennük, stb...De nem így van :) Megtanultam megbocsájtani másoknak, igaz fiatalabb vagyok nálad, 19 éves vagyok, de nem hinném, hogy 28 éves koromra úgy fogom majd gondolni, mint ahogy most gondolod te.
2016. júl. 12. 11:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

19


Szerintem hibáztál amikor megbocsátottál nekik. Ha egyszeri hibát követnek el akkor természetesen meg lehet bocsátani, de ha folyamatosan ártanak neked, kiközösítenek és megaláznak akkor őrültség megbocsátani. Csak nevetségessé teszed magad. Ha tiszteled magad, akkor elkerülöd őket és ha mégis közel kerülnek hozzád akkor arrogánsan, lekezelően bánsz velük.

2016. júl. 12. 11:36
 15/15 anonim ***** válasza:
Kidobtam őket az életemből :D Megbocsájtás alatt nem azt értem, hogy minden ugyan olyan lesz, mint régen volt, illetve hogy erre törekszek. Hanem azt, hogyha netán véletlen összefutok valakivel abból a társaságból, akkor nem kap el az undor és a gyűlölet, hanem nyugodtan & kedvesen el beszélgetek vele, mint bárki mással. :D
2016. júl. 12. 11:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!