Miért nem hívnak sehova se a barátaim (már akiket annak tudok) sehova se pl sütögetni valamit, vagy csak összejönni azt bandázni?

Kb mintha én írtam volna ezt a szöveget. (nálam kiegészül azzal, hogy egyes iskolatársaim irigyek a tanulmányi versenyeken elért sikereimre, és bármi tanácsot mondok, vagy lehurrognak, vagy várnak egy kis időt és próbálják eladni a saját ötletükként)

Ezek nem barátok

Hajtsd el őket, ha csak a bajban kellesz nekik! Milyen barátok a hozzájuk hasonlók? Azt ne próbáld bemesélni magadnak, hogy igazak! Ne keresd a társaságukat, ha ők sem hajlandóak keresni téged! Minden bizonnyal nem igazán érdekled őket. Szóval téged miért érdekelnek? Fáj, ahogy kihasználnak és semmibe se vesznek. Ez természetes. De lépj rajtuk túl. A magad érdekében. Keress másokat, nyiss feléjük, de óvatosan. Nem kell azonnal vagy kis idő múlva kitárulkozni, különben hamar csalódni fogsz. Az emberek önző ösztönlények. Legalábbis nagy részük az. Akik pedig kivételek, azokat a többség kihasználja. Ha ki tudod szűrni a közvetlen környezetedben, hogy ki az aki csak érdekből barátkozik veled, már fél siker. Az pedig a legjobb lépés, ha utána békén hagyod. Persze hiányozni fognak, de nem hagyhatod, hogy lelki szemetesként tartsanak és rajtad élősködjenek! Ne hagyd! Többet érsz annál! Csak az őszinte barátságokat tartsd fenn!

Mert nem bírnak. Rossz a társaságod számukra..