Hogyan vessem le ezt az állarcot?
Elegem van már hogy a suliba állandóan ugy kell bemennem hogy nem lehetek önmagam és már utálom mert elkezdtem edzeni és ott önmagam vagyok a csapatomban és rájöttem hogy sokkal jobb önmagam lenni. De a suliba nem így megy ott van egy társaság akikhez oda megyek a szünetbe játszani a szerepem ha épp a másik osztályból nem látok senkit és már elegem van ugy beszolnék már egy-két embernek de nem lehet mert a táplálék láncban nem vagyok olyan helyen hogy én megtehessem de már unom hogy 7éve ezt a szerepet kell játszanom már korán reggel felnyomják az agyvizem unom hogy mindennap elkell játszanom hogy fuuu de érdekelnek a divatok meg nem vehetek fel olyan ruhákat mint amilyeneket én szeretnék mert egyből piszkálnak és elegem van már ebből. Mit tegyek?
Ui.: Tudom kicsit zavaros de mikor idegbe gyüvök nem tudok fogalmazni. :D
13\l
Kérded, mit tegyél, nos azt, amit a kérdésedben felvetettél: vedd le az álarcod mindenhol.
Kivéve vészhelyzetben és kivéve veszélyes helyzetekben, valamint kivélve akkor és ott, ahol egy bizonyos fokú udvariasság feltétlenül elvárt, de persze csak minimális szinten kellhet álarc ilyenkor.
Azonban e kivételes helyzetekre is inkább azt mondom, hogy a lehetőség meg van ilyen kivételes esetekben álarcot alkalmazni, de még olyankor se feltétlen indokolt - adott helyzettől és ráérzésedtől is függ.
Ezek szerint most kezdesz valamilyen szinten magadra találni, bár szólok: hosszú lesz még ez az út, még legalább annyi, amennyit eddig éltél, ha nem jóval több - mással is így zajlik, átlagban.
De nem mindegy, hogy már most, 13 évesen megteszed-e a megfelelő lépéseket. Aki halogat, annak annál nehezebb. Még épp időben vagy. Tehát ahol csak tudod, add önmagad, ott is, ahol eddig nem. A kivételeket meg már elsoroltam. :)
Persze LÁTSZÓLAG nehezebb út az, ha önmagát adja az ember. De hosszú távon "kifizetődőbb". Ellenkező esetben viszont csúszik lefele a lejtőn az ember, viszont csak 25-35 éves kora tájékán jön rá erre, vagy még öreg korára se...
Azt fogod megélni, ha önmagad adod, hogy te nehezebben akadsz társaságra, gyakran mondanak rád kritikát, mégpedig indokolatlanul. De ez valahol amiatt is jó, hogy ezáltal is hamarabb felismered a barátkozásra érdemtelen embereket. :)
Míg a többiek, akik képmutatóak, kétszínűek, azok becsapják önmagukat, és másokat is megpróbálják ezáltal, de leginkább önmagukat csapják be, és kezdik egyre szürkébbnek, színtelenebbnek érezni az életüket, már kamaszként is, -jó hogy, hiszen tartalmatlan hazudozásban élik életüket ők - önként... De ők is ki tudnak ebből lépni bármikor, csak hát kell hozzá az említett néminemű áldozathozatal, amivel eleinte jár, de az nem csak áldozat, hanem egyúttal előny is, hiszen könnyebb lesz kiszűrni, ki az a kevesebb, akivel minőségibben lehet barátkozni.
Az utolsó mondatomban: "ki az a kevesebb"
-> értsd: ki az a kevés ember, kik azok a kevesek közül, melyik az a "kisebbség".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!