Miért lettem ilyen? Miért nehéz barátra lelnem?

Nos..egy 18 éves céltudatos fiú vagyok de amennyire cél tudatos annyira magányos is..

Általános iskolában sok barátom volt,sok emberben megbíztam.Aztán jött egy két nagyobb csalódás mind baráti mind szerelmi oldalról.Fel kerültem középiskolában(hozzá teszem általánosban 3-4 míg szakiskolában 2-es tanuló voltam) Szóval szakiskolában és általánosban még voltam barátaim,aztán egy nagyon nagy változás történt az életemben,le tettem a bulikról,a dohányzásról,elkezdtem tanulni,művelődni,közösségi ember lettem,adomány kiosztásokban veszek részt,segítek mindenkin akin csak tudok és ahogy a lehetőségeim engedik,le beszélni rossz dolgokról vagy épp lelkileg segíteni stb. Komoly céljaim lettek,szeretnék az emberek segítségére állni(mentő vagy rendőr szak terület) és szeretnék egyetemre menni,ebből adódik hogy rengeteget tanulok(2 éves intenzív tagozaton vagyok,jövőre fogok végezni) én vagyok az osztályban az egyik legjobb tanuló kb 4,4-4,5-ös átlagom van és ez azzal jár hogy sokat tanulok,nincs barátnőm stb. Barátaim is alig vannak akik vannak azok közt nincs olyan hogy legjobb barát.Félek valakit annyira közel engedni hozzám hogy mindent elmondjak neki,de vágyok már egy igaz barátra ettől függetlenül. Vágyok már újra egy barátnőre(9 hónapos kapcsolatomnak lett vége 7-8 hónapja) de valahogy nem megy..túl elfogultnak érzem magam ez iránt vagy nem is tudom,nehéz megfelelő szavakat találni.Remélem valaki ebből a zűrös szövegből érteni fogja a lényeget...